Fél évszázada történt...

Katolikusok elleni perek 1956 után

Évről évre megemlékezünk mindazokról június 16-án, akik az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való tevékenységük miatt lettek a kommunista terror áldozatai. A Nagy Imre miniszterelnök és társai ellen folytatott koncepciós eljárás kiemelkedő és szimbolikus epizódja a fél évszázada zajlott megtorlásoknak: a jéghegy csúcsa.

S vajon mi van a mélyben? Csaknem négyezer perbe fogott személy 1956-os ügyének iratai szerepelnek azon a CD-ROM-on, amelynek anyagát a Fővárosi Levéltár munkatársai dolgozták fel hat évig tartó munkájuk során. A megyei levéltárak hasonló dokumentumai még feltáratlanok.

Mikó Zsuzsanna jogtörténész sajátos szempont szerint kezdett kutatni e rendkívül gazdag adatbázis segítségével: azokat a pereket tanulmányozza, amelyeket katolikusok ellen folytattak 1956-os - vélt vagy valós - cselekedeteik miatt. Eddig csaknem hatvan személy ügye bukkant napvilágra.

- 1957 második felében indultak ezek az eljárások. Az MSZMP ennek az évnek az elején kezdett foglalkozni az 1956-os eseményekben részt vevők társadalmi összetételével. Kiemelt pártutasítás volt az igazságügy-minisztérium és a bíróságok számára, hogy a perek során azt kell kidomborítani: 1956 az úgynevezett osztályidegen elemek "ellenforradalma" volt. Ezt persze nem egykönnyen igazolhatták, mert a bíróságok által készített statisztikák mind azt mutatták, hogy a hatóságok látókörébe került forradalmárok többségében dolgozó parasztok és munkások voltak. Ezeken az arányokon a párt mindenképpen változtatni akart, és meghatározták azokat a társadalmi csoportokat, amelyekkel szemben sokkal szigorúbban kell fellépni, illetve akikre ki kell hegyezni az eljárásokat. A deklasszált elemek fogalmi körén belül ide tartoztak a katolikusok.

Vannak-e jellemző típusai ezeknek az ügyeknek?

- A kutatás elején tartva három csoport képe körvonalazódik. Az egyikbe tartoznak a keresztény szellemiségű pártszerveződések. 1956 kapcsán ezek nagy teret nyertek, hiszen a Nagy Imre-kormány törvényes lehetőséget teremtett a pártalapításra. A másik csoportba a Központi Szeminárium növendékeivel kapcsolatos perek sorolhatók. A harmadikat azok az eljárások alkotják, amelyeket a Mindszentyvel való "kapcsolattartás" miatt indítottak katolikusok ellen. Az ítéletek indoklásában ezt külön kiemelték. A kapcsolattartás vádjához elegendő volt pusztán annyi, hogy egy keresztény pártszerveződés ülésén elhangzott: találkozni kellene Mindszentyvel. Ha egy peres eljárás során szóba került a bíboros neve, az súlyosbító körülménynek számított. Volt, akit azért vontak felelősségre, mert Mindszenty kiszabadulásának örömére harangozott a templomában. A bíboros személye központi probléma volt az eljáró hatóságok számára, és a perekből kiderül: a hatalom azt gondolta, Mindszentynek komoly esélye volt arra, hogy kormányt alakítson. Emiatt is számoltak vele komoly politikai tényezőként.

A korabeli "igazságszolgáltatás" milyen sajátosságaira derül fény ezekből az ügyekből?

- A gróf Khuen-Héderváry Károly és (a Horthy-rendszerben szintén magas beosztást betöltő) társai elleni per - melynek során a hatóságok egy baráti összejövetelből igyekeztek kormányalakítási kísérletet kreálni - kizárólag egy személy tanúvallomására épült, aki az eljárás során vádlottból "lépett elő" tanúvá. Ha a bíróságnak nem sikerült olyan személyeket találnia, akiknek a segítségével igazolhatták vagy törvényesíthették volna az eljárást, akkor a tárgyi bizonyítás érdekében minden eszközt bevetettek.

Az 1956-os tevékenységgel is vádolt Matheovits Ferenc és társai pere azért különösen figyelemre méltó, mert a fővádlottat 1964-ben fogták perbe, pedig 1963-ban már megjelent a közkegyelmi rendelet, amely kimondta, hogy 1956-os részvétel miatt senki ellen nem lehet eljárást folytatni. Vagyis törvényellenesen jártak el a hatóságok. A 1963-as közkegyelem egyébként formális volt, hiszen jóllehet ekkor a legtöbben kiszabadultak a börtönből, az ítélet súlya szinte mindegyiküket a rendszerváltásig kísérte. Nagyon megrázó, személyes leírásokat olvashatunk arról, hogy közkegyelemben részesült emberek azért folyamodtak a bírósághoz, hogy a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesítsék őket, hiszen ezek az emberek a legtöbbször nem tudtak elhelyezkedni eredeti hivatásukban (például értelmiségi létükre kétkezi munkát kellett végezniük), vagy épp nem kaptak nyugdíjat. Az életükről, a megélhetésükről van szó kérvényeikben, amelyeket mindig elutasítottak a bíróságok.

Milyen "fejlődés" figyelhető meg a második világháború utáni hazai jogszolgáltatásban?

- A nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján felállított 1945-ös népbíróságok munkáját leginkább a dilettantizmus jellemezte. Az ötvenes években a jogon kívüli eszközök kaptak hangsúlyt a bírósági eljárásokban, az 1956 utáni megtorlás idején azonban nagyon nagy figyelmet fordítottak a törvényesség látszatára. Ezekben az esetekben nem nagyon lehet találkozni az ötvenes évek első felének koncepciós pereire jellemző fizikai erőszakkal. Az állampárt nagyon ügyelt arra, hogy a külföld felé mutathassa: Magyarországon törvényesek a bírósági eljárások. Ezen belül azonban minden eszközt megragadtak saját koncepciójuk igazolására.

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu