Úton vagyunk...

Magyar zarándoklat Aachenbe (1.)

"Nem akármilyen élmény úton lenni! Az úton lévő embernek célja van. Él benne némi aggodalom: vajon nem vétette-e el az irányt. Tisztában van vele, hogy csak fáradsággal és áldozattal lehet előbbre jutni. Megtapasztalja, hogy rászorul másokra, és mindig akad valaki, akin ő maga segíthet. Útközben megismer másokat, és jobban megismeri önmagát. És rájön, hogy az élete nem a megérkezettség, hanem út hazafelé..."

Nem új gondolatok ezek, az én fejemben is megfordultak már, mégis igazi érdeklődéssel hallgatom a negyven év körüli zarándoktárs szavait az aacheni dóm kapuja előtt sorban állva. A meglehetősen fáradt férfi egy Kölnön túli városkában postás. Immár harmadszor vesz részt a hétévenkénti nagy zarándoklaton: most is gyalog érkezett.

Mi, magyarok busszal jöttünk - útba ejtve Pozsonyt és Prágát, Wartburgot és Marburgot -, de többé-kevésbé mi is megtapasztaltuk mindazt, amit ez a gyalog érkezett zarándok. És ha megtapasztaltuk, akkor nem jöttünk hiába.

A mintegy kétszázezer lakosú Aachen Európa egyik fővárosa. Nagy Károly, a frankok királya az itteni gyógyvizekkel kúrálta magát, aztán ide helyezte birodalmi székhelyét, palotát és nagyszerű kápolnát építve. Ez a 805-ben felszentelt kápolna képezi a magvát az aacheni dómnak, ahová a középkor óta tömegével jönnek a zarándokok. Az ereklyék megtekintése jelenti a nagy zarándoklatok csúcspontját, amelyekre a XIII-XIV. század óta (erről is megoszlik a kutatók véleménye) hétévenként, az ősi templom felszentelésének ünnepéhez kapcsolódva kerül sor.

Jézus pólyája és ágyékkendője, a Szent Szűz ruháját és az a kendő, amelybe Keresztelő Szent János levágott fejét takarták, 798 és 802 között került Aachenbe. A relikviákat - akárcsak Nagy Károly földi maradványait - aranyozott ezüstből készült, gazdagon díszített ereklyetartóban őrzik a templom gótikus épületrészében, amelyet 1355-ben kezdtek építeni.

Jó fél órát állunk a tűző napon, mire bejutunk a templomba. Tömött sorban mehetünk végig, aki hosszabban elbámészkodik - mert itt aztán van mit nézni -, annak biztosan a sarkára lépnek. Végigmegyünk a nyolc szögletű, Karoling templomon, majd az "üvegből készült ereklyetartóban" nézzük a zarándokhely legfőbb kincseit. Az emberek egyre nyújtogatják zarándokjelvényüket vagy rózsafüzérüket, az ereklyékre vigyázó őrök pedig hozzáérintik azokat a relikviákhoz. Ha nem is éppen itt és most, de megérinti az embert a kérdés: biztosan hitelesek ezek az ereklyék? Tényleg ezt a ruhát viselte Mária, tényleg ez a kendő volt a Megváltó egyetlen öltözete a keresztfán? A vizsgálatok anynyit megállapítottak, hogy ez lehetséges: hiszen abból az időből származnak. Az pedig tény, hogy mintegy ezernégyszáz éve ereklyének tekintik ezeket a tárgyakat, amelyekkel a Megváltóba vetett hit, a szentek iránti tisztelet érintkezik. És ez a hit, ez a tisztelet kétségbevonhatatlanul hiteles.

Magyarországiak zarándoklatairól már az 1300-as évek elején szólnak feljegyzések, de Aachen magyar kapcsolatai valószínűleg Szent István idejéig nyúlnak vissza. Nagy Lajos királyunk pedig 1367-ben gótikus kápolnát építtetett a Karoling szentélyhez, és két lelkipásztort rendelt a magyar zarándokok szolgálatára. Az a magyar kápolna, ahová a nyolszögletű templomtérből belépünk, nem azonos a XIV. századival, mert az 1656-os tűzvész után újjá kellett építeni - akkor már barokk stílusban. Nagy Lajos magyar szentek:István, Imre és László ereklyéivel gazdagította a kápolnát (ezek ma a kincstárban láthatók), előmozdítva az ő európai tiszteletüket is.

A középkori magyarság életében az egyik legjelentősebb külföldi zarándokhely Aachen volt - fontos állomásaként a Santiago de Compostelába vezető útnak is -, olykor még Rómát is felülmúlta. 1778-ban azonban II. József császár rendelettel tiltotta be a magyar zarándoklatokat, ezt követően több mint kétszáz év múltán, 1993-ban érkezett az első hivatalos magyar zarándokcsoport Aachenbe. Paskai László bíboros ekkor áldotta meg Varga Imre Szent István-szobrát a magyar kápolna tőszomszédságában.

Azóta eltelt tizennégy év, s idén ismét érkezett magyar csoport - két autóbuszra való zarándok a Makrovilág utazási iroda szervezésében, Takács Nándor nyugállományú székesfehérvári püspök, illetve Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetes vezetésével. Megkoszorúztuk István király szobrát, énekeltünk és imádkoztunk - mint az út során minden nap - nemzetünk, családunk és önmagunk lelki megújulásáért, megcsodáltuk a világörökség részét képező dómot, áhítattal néztük az ereklyéket (Nándor atya püspöki mellkeresztjét érintette hozzá az egyikhez), részt vettünk a június 1-jétől 10-éig tartó idei zarándoklat programjain, melyek a Jézus szavait idéző "gyertek, és látni fogjátok" mottóhoz kapcsolódtak. Pénteken, 8-án délelőtt a zarándokok szentmiséjét a dóm és a városháza közötti téren mintegy harminc - köztük a négy magyar - pap mutatta be Karl Lehmann bíboros, a német püspöki konferencia elnöke vezetésével, az ereklyék és mintegy kétezer zarándok jelenlétében. A mise elején külön köszöntötték a jelen lévő magyarokat, akik nevében Takács Nándor püspök szólt arról, milyen jelentősége van a magyar kereszténység történetében Aachennek.

A Nagy Károly palotája helyén álló gyönyörű városháza ablakaiból is sokan ki-kipillantottak a szentmisére, aztán mentek tovább. A szertartás végeztével magunk is megnéztük az épületet, ahol 1950 óta az európai béke és egység munkálásáért odaítélt Károly-díjakat adják át. A falakon a kitüntetettek képei, az elsők között olyanoké, akik keresztény erkölcsi alapokon igyekeztek békét és európai egységet teremteni (KonradAdenauer, Robert Schumann, Alcide de Gasperi) - a későbbi díjazottakról ez már kevésbé vagy egyáltalán nem mondható el. A német gyalogpostás a dóm előtti sorban meg is jegyezte: ha a tengerparton éppen mostanság tanácskozó "világpolitikusok" aacheni zarándoklattal kezdték volna a munkájukat, talán békésebb volna a béke, és valóságosabb az egység.

Kipke Tamás

Fotók: Csaba Eszter és a szerző

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu