El Camino - az óceánig

Úton esőben és forróságban is

Úton esőben és forróságban is

Spanyolul El Camino, magyarul: az út. A franciaországi St.Jean de Pied de Port-ot és a spanyolországi Santiago de Compostellát összekötő út, melynek végén a Szent Jakab-bazilikában Jézus legkedvesebb tanítványának sírjához ér, aki végigjárja. Az El Camino: zarándokút. Évente százak, talán ezrek teszik meg a hétszáznyolcvan kilométeres gyalogutat hidegben, esőben, tűző napon, forróságban - és sokan ezzel le is zárják a "nagy kalandot", hiszen "elvégezték a penzumot": teljesítették a távot. - Pedig az El Camino elsőre még nem fedi fel minden titkát, mondja Fodor Krisztián, aki tavaly ugyan már végigjárta "az utat", de nagy elhatározással idén újra nekiindult. Ismétlés a tudás anyja - mondták a régiek, s ezt a bölcsességet már igazolva láthattuk az élet számos területén. Krisztián egy évvel ezelőtt részletesen beszámolt lapunknak az El Camino-n szerzett első benyomásairól, ezért ezúttal a frissen megszerzett tudás mibenlétéről faggattuk az ismétlés után hazatért zarándokot.

Az El Camino korábban kihívást jelentett számomra, idén más volt a célom: az, hogy egyedül legyek, és csak Istennel foglalkozhassak - mondja Krisztián. - Az út során ezért idén nem csatlakoztam más zarándokokhoz - igaz, hat órán keresztül együtt gyalogoltam egy fiúval, Zolival, Pamplonáig, a rózsafüzért imádkozva - de azután békében elbúcsúztunk egymástól -, ő megértette, hogy egyedül szeretnék tovább menni.

Ugyanazon az útvonalon haladtam, mint tavaly, ismerősek voltak az erdők, a kis falvak, nagyon örültem, hogy ott lehetek ismét. A zarándokutamat felajánlottam Istennek, a Szűzanyának, Szent Jakabnak és Szent Kristófnak. Imádságomat ( a rózsafüzért) minden nap felajánlottam valakiért, valakikért, főként ismerősökért. Reggelenként mondtam el, korán, amikor még nem volt olyan meleg, azután folytattam a napi huszonöt kilométeres - magam elé célként kitűzött - távot, ami alkalmanként több is lett - volt, amikor ötven kilométeresre sikeredett. De nem bántam, nem zúgolódtam. Örültem, hogy Isten közelében lehetek a csendben, az olykor félelmetes, végtelen csendben.

Sokszor vagyok úton - mondja elgondolkodva Krisztián, aki már tizenöt éve járja autóstoppal a világot -, és a sátán mindig megkörnyékez, bizonyos élethelyzetekben el-lelfeledkezem arról, hogy keresztény vagyok, de azért próbálok jó katolikus hívőként élni, gyarlóságom ellenére is. Tudom, hogy még jócskán kell csiszolódnom - teszi hozzá őszintén, alázatosan a sokat tapasztalt zarándok.

Az El Camino ismétlése Krisztián esetében az első "út" meghaladását is jelentette. Nemcsak Santiago del Compostelláig zarándokolt, hanem tovább gyalogolt, egészen Finisterráig, az Atlanti óceán partjáig. Még 91 kilométer a 780 után. Több, mint ismétlés, de még mennyivel több! "Amikor megérkeztem, egy teljes rózsafűzért elmondtam az óceán partján, és vagy öt kiló kagylót elhoztam az ismerőseimnek, így próbálva örömet szerezni azoknak, akik mindig jót tesznek velem, és akikhez közel érzem magam."

Az út - vajon abbahagyhatatlan egy vérbeli zarándok számára, vagy mindig újabb és újabb ismétlések következnek, mindaddig, amíg el nem jön az egyszeri, a megismételhetetlen?

Krisztián tizenöt évi autóstoppolás után idén nyáron újra kiáll az útmentére, - Taizébe készül. "Ez az életem, az utazás, de bevallom, hogy ősztől már szeretnék megállni, szeretnék otthonra találni valahol... Elárulom, hogy a legszívesebben a ferences harmadrendhez csatlakoznék - mondja szelíden, vágyakozva, az úton lévők nagy reménységével.

Körössy

Fotók: Fodor Krisztián

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu