Börtöncellák fényvivői

Kaposvári képzés önkéntes segítőknek

Kell valami "szent őrület" ahhoz, hogy valaki a szabadidejét ellenszolgáltatás nélkül a fogva tartottak pasztorálására fordítsa, mi több - ismereteit gazdagítandó - hétvégi kurzusokon vegyen részt. Titkon pedig abban reménykedik: a börtönévek alatt a Teremtő megérinti a zömében fiatal bűnösök lelkét, akiknek szabadulásukat követően nem lesz már más dolguk, mint még erősebben kapaszkodni az Úr köpönyegébe.

"Lecsendesítik a tengert"

"Lecsendesítik a tengert"

Katona Csilla, a Magyar Testvéri Börtöntársaság regionális szervezetének vezetője az örök optimisták közé tartozik. Csaknem másfél évtizedes kaposvári börtönpasztorációs múlt után hiszi: az elvetett mag szárba szökken; s ezért sokat tehetnek az önkéntes segítők, akik rendszeresen kopogtatnak a cellaajtón. Az árnyékon lévők pedig várják a fényvivőket, éhezik és szomjazzák a jó szót, mert egy-egy beszélgetés, közös program kizárólag értük van, róluk szól, és vannak, akik kíváncsiak a szavaikra, gondolataikra.

A kaposvári Forrás Alapítvány még a múlt évben nyert húszmillió forintot a fogva tartottak önkéntes segítőinek képzésére, amelyre az ország különböző részeiről hatvanan jelentkeztek. Az alapítvány a társadalmi befogadás, a munkába segítés és a helyreállító igazságszolgáltatás témakörben háromnapos tréningeket rendezett. A kurzus a közelmúltban zárult, és bizonyítványt is kaptak a résztvevők.

- A Zakeus-program - amelynek alapján a képzés szerveződött -, a Nemzetközi Börtöntársaság programja - mondta Katona Csilla. - Koncz Ilona pszichológussal és Roszík Gáborral, a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnökével több éve dolgoztunk magyar adaptációján. Azért, hogy saját "élményre" épüljön a tréning, egykori bankrabló, s más, már szabadult bűnelkövető is részt vett benne. Így a segítők és a leendő segítők is - köztük főiskolai hallgató, rendőr és pártfogó -, tesztelhették önmagukat: miként dolgozható fel a bűn, milyen segítségre vágyik a fogva tartott. Nem a hangzatos, üres hitet szeretnénk erősíteni, hanem a bibliabeli Zakeus példáján keresztül próbáljuk szemléltetni a hit titkát. Zakeus megtérése attól volt hiteles, hogy tettek követték, ezért élete megváltozott. Csaló volt, de megtérése után megtérítette az okozott kárt, és vagyona felét szétosztotta a szegények között.

- A hit ajándék. Mit tapasztal? Mennyire fogékonyak erre a bűnelkövetők?

- Ezek az emberek vágyják a beszélgetőtársakat, s így van lehetőségünk arra, hogy a hit felé terelgessük őket. Vannak bűnelkövetők, akiknek ebben a helyzetben sikerülhet megváltoztatnunk a gondolkodásmódjukat, ami addig senkinek sem sikerült. Próbáljuk szétválasztani a fényt a sötétségtől; jóllehet akkor lehetünk igazán hatékonyak, ha más lesz a társadalmi szemlélet is. Ha megszűnik az előítélet, ha közösen próbálkozunk a beilleszkedéssel, s keresünk számukra munkát.

- Nem kergetnek délibábot ilyen munkahely szempontjából is ínséges időben?

- Nincs más út: vagy segítünk, vagy visszaeső lesz a bűnelkövető, és a bűncselekményeknek újabb áldozatai lesznek. Szabó István, a Forrás Alapítvány titkára, a program vezetője is sokat tett ezért. Ahhoz azonban, hogy a Zakeus-program üzenete valósággá váljon, a bűnelkövető életében nagy változásra van szükség. A szembenézéssel, a felelősségvállalással és a jóvátétellel lehet csak beilleszkedni a társadalomba. A börtönlakók közül néhányat például rá tudtunk arra venni, hogy szóban vagy írásban kérjen bocsánatot az áldozattól. Katartikus élmény volt ez nekünk, segítőknek, de az elkövetőknek és az áldozatoknak, illetve családtagjaiknak is.

Magyarország harmincegy börtönében jelenleg mintegy tizenötezer fogva tartott várja a szabadulás napját; a bűnelkövetők hetven százaléka harmincöt év alatti fiatal vagy fiatal felnőtt. Van tehát dolga a hiteles segítőgárdának - amely tagjainak nagy része ugyancsak a fiatalabb korosztályból kerül ki -, akik újszerű gondolkodásmóddal találkozhattak a képzések során. A bizalom, a megbocsátás volt a kulcsszó a hétvégi tréningeken, nem pedig a kioktatás, a távolságtartás és a kirekesztés. Nem véletlenül voltak oly termékenyek a kiscsoportos beszélgetések és a feladatként kapott újságcímlap-tervezés. Az egyik "vezércikk" címéül azt adták: Csendesítsük le a tengert. A rajzon pedig áldozat és bűnelkövető egy csónakban ült. A kaposvári, budapesti, debreceni, egri, soproni és szegedi résztvevők visszajelzéseiből kiderült: rendkívül sokat tanultak a tréningeken, amelyek informatikai hátterét a kaposvári egyetem biztosította, de a projektgazdák a családsegítő központtól is kaptak módszertani támogatást. A résztvevők közül többen már korábban is rendszeresen bejártak a börtönökbe, hogy hirdessék az Örömhírt, ám a mostani képzésnek köszönhetően még tudatosabban és komplexebben tervezhetik önkéntes munkájukat. Egyes résztvevők nem tagadták, kíváncsiságból jelentkeztek a programokra, ám a kíváncsiság nem elegendő. Ehhez a szolgálathoz erős hit kell, mások példája, motiváló ereje, de nagyfokú szociális érzék is szükségeltetik. Legalább olyan, mint amilyennel az a képzésben részt vevő két kaposvári egyetemista rendelkezik, akik rendszeresen látogatnak, istápolnak hajléktalanokat.

Katona Csillától megtudtuk: sikeres pályázat esetén folytatódik a módszertani, szociális, emberi jogi képzések, fórumok és esetmegbeszélések sora, hiszen komoly szándékkal érkeztek ide az önkéntes segítők; jóllehet: az ő lelküket is ápolni kell, hogy még edzettebbek legyenek a börtönfalakon belül, ahova általuk gyakrabban besüthet a gyógyító napsugár.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu