|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Örülni mindannak, amit Istentől kaptunk A Regnum Marianum mozgalom Az egykori Aréna úton állott templomot, amelyet Rákosiék 1951-ben felrobbantottak, sokan a Regnum Marianum mozgalom templomával azonosították. A Magyarok Nagyasszonya-templom az 1919-es kommunista diktatúra bukása után hálaadásból épült. Mivel a Regnum ősi helye, a Damjanich utca közelében állt, s néhány regnumi atya ebben a templomban végzett lelkipásztori szolgálatot, a rendszerváltás óta az emlékezetben már mint regnumi templom él. Pedig egyházmegyei istenháza, mint ahogyan a zoborhegyi templom is, amelynek elkészülte után regnumi papot nevezett ki plébánosnak a főpásztor. Erre is felhívja a figyelmet Molnár Béla lelkipásztor, pestújhelyi plébános, a Regnum Marianum házfőnöke. Kevés olyan lelkiségi mozgalom van, amelynek a Regnumhoz hasonló hosszú és kalandos, ugyanakkor gazdag és szép múltja lenne. Dobszay János Mozaikok a Regnum életéből című könyvében a következőket írja: "Abban, hogy a Regnum Marianum - eredeti céljai megtartása mellett - a mostoha körülmények ellenére is fenn tudott maradni, szerepe volt annak a rugalmasságnak, amely a kezdetektől jellemezte a közösséget. Ennek biztosítéka az örökül kapott intelem volt, amit a Regnumban úgy mondtak, és mondanak ma is: Hagyományunk, hogy nincsen hagyományunk." Molnár Béla atya arra a kérdésre, miért jó regnuminak lenni, a következőképpen válaszol: "A Regnum a régi, keresztény értékekhez nyúl vissza. Jelszóként szoktuk használni, s a legkisebbek is értik latinul is: gratia supponit naturam: a kegyelem a természetre épül. Egyszerre próbálunk Isten teremtett világában, a földön élni, ugyanakkor az Isten országáról is tanúságot tenni. Örülni mindannak, amit Istentől kaptunk. A szépet, a jót, a természetet, a sportot, a kultúrát, a nemzeti értékeket - ugyanakkor a jézusi lelkiségben is igyekszünk gyarapodni." A Regnum lelkisége mintha hasonlítana a Don Bosco-i lelkiséghez, vagy még meszszebbre nyúlva az időben, a Néri Szent Fülöp-féle lelkiséghez, amikor még nem választotta szét - természetellenes módon - az emberi elme a látható és a láthatatlan világot. "Minden tevékenységünk arra irányul, hogy az életöröm szoros egységet alkosson a lelkiséggel, hiszen ez adhatja meg azt a vidámságot, kiegyensúlyozottságot, amitől az ember jól érzi magát. Együtt van jelen az életünkben a játék, a sport, a szentgyónásra való készülés, a szentmise." Később szokássá lett - írja Dobszay János -, hogy a fiú népeknek leány ikernépük alakul. Heti találkozóikat az ilyen csoportok külön tartják, viszont más programokon - kiránduláson, lelkigyakorlaton, házibuliban - közösen vesznek részt. "A Regnum nem akart mást, mint ‘normális lányokat´ nevelni, akik nőiesek tudnak lenni külsőleg és belsőleg egyaránt; tisztában vannak a nemi szerepek közötti különbségekkel, végső soron tehát mindazzal, amiért Isten férfinak és nőnek teremtette az embert." A Regnumba egyénileg nem lehet belépni, csak olyan módon, hogy valaki csatlakozik valamelyik közösséghez, amit ők csapatnak neveznek. Ez vonatkozik az atyákra is. Az idők folyamán a kamaszgyerekek csapatai mellett fiatalabbaknak is alakultak csapatok, s a szülők a felnőttek csoportjában élik a maguk regnumi életét. A gyerekek és fiatalabbak hetente rendszeresen találkoznak, a felnőttek ugyancsak rendszeresen, de családi életük, egyéb elfoglaltságuk szerint ritkábban. Arra a kérdésre, mi szerepel a találkozókon, Molnár Béla a következőket mondja: "Közös imádság, szentírásolvasás, a gyerekeknél mindez játékos formában, befejezésül pedig a szeretetlakoma, az agape. Az egyes csapatok havonta kirándulásokat szerveznek, s a Regnum életében elengedhetetlen a táborozás. Ennek különféle formái ismertek. Az önálló csapattábor mellett minden évben meghirdetik a rétegtábort, amelyen az azonos korosztályhoz tartozók vesznek részt, ez általában száz-százhúsz érettségi táján járó fiatalt jelent. Időről időre megrendezik az úgynevezett nagytábort, legutóbb 2001-ben, Zánkán." Aki a regnumi élet ízét meg akarja ízlelni, olvassa el Balás Béla kaposvári püspök közelmúltban megjelent Kalandra hív Krisztus című könyvét, amelyben a mozgalom múltja és jelene, a maga megpróbáltatásaival, izgalmaival és örömeivel, kalandjaival, ugyanakkor spirituális mélységgel bontakozik ki. Mintegy kétezer bejegyzett tagot számlál a Regnum. Erre azért van szükség, mondja Molnár Béla, mert "nem kizárólag egyházi közösség vagyunk, hanem egyesület is, a pályázatok és egyéb szempontok miatt a szükség ezt kívánja". A Regnum elsősorban Budapesten működik, de az utóbbi években a főváros körül is egymás után alakulnak csapatok. Így például Szentendrén, s újak formálódnak Zsámbék, Mány, Páty környékén is. Sopronban is születőben van egy regnumi csoport. Az alapítás után száz évvel hogyan lehetne összefoglalni napjaink Regnumának eszményét és célját? - kérdem a házfőnököt. "Az alapelv változatlan: Mária országának megvalósítása a földön. A Regnum ugyanakkor a magyar egyház szolgálatát is végzi. A felnőttek például a karitászban, az egyházmegyei felelős munkában veszik ki a részüket, de a sajtóban, a társadalmi és politikai életben is működnek." A közelgő városmisszióban is szerepet vállalnak, a Regnumhoz illő módon, egyszerűen, minél hasznosabban. Mindenki a saját plébániáján vesz részt a programokon, a központi ünnepségeken pedig megadják a tőlük telhető segítséget ahhoz, hogy hozzájáruljanak a misszió spirituális céljának sikeréhez. De addig is: ha Regnum, akkor nyári tábor! Elmer István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|