Czigány György

Tíz mondat Duinóról

Úszkálok az öbölben, túl a bójákon. Sós csöppek játékába zárva inog fönn a kastély, benne Diocletianus tömzsi tornya, de mi ez mind a sziklafalak hatalmához képest? Fél lábon álló tornyok, falak, pálmák a hegytető peremén, szobrok, köztük Szent László magyar királyé is.

Azt hallom, Aquileából jött, itt üldögélt a parton Dante. A kék szalonban Liszt zongorázott. Mark Twain hunyorgott a napsütésben, s Paul Valéry, Hofmannstahl, Ionesco van még a vendégek sorában. Tűnődnek, borozgatnak, s mit sem sejtve, innen indult Szarajevóba Ferenc Ferdinánd. Rilke üzleti számlákkal vacakol, bámul a ködbe, s egyszer csak leírja: iszonyú minden angyal...

Félálom nyugalom, mezítlen mennyország. Tart a gyerekkor: nincs vége a víznek, nyárnak - nincs széle a létezésnek, mind a szíve közepében égünk.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu