|
|
Díszes tárnicsok A tárnicshoz, vagy másik nevén az enciánhoz, akárcsak a havasi gyopárhoz az ember képzeletében az Alpok mélyzöld füvű, sziklás legelőinek látványa kapcsolódik. E magashegyvidéki növények a Pireneusokban is előfordulnak, néhány fajuk pedig hazánk hegyeiben - védett növényként - fellelhető.
A képen látható szibériai tárnicsnak (Gentiana septemfida) talán a legdíszesebbek a virágai. Összeforrt, azúrkék szirmait zöldessárga csíkok díszítik. Nagy, öt centiméteres méretet elérő virágai augusztusban kezdenek virágozni, és szeptember végéig díszítik a kertet. Rövid, lándzsa alakú levelei középzöldek. A kifejlett tő tizenöt centiméter magas és harminc-negyven centiméterre terebélyesedik. Ugyancsak mutatós a szeptembertől virágzó kínai tárnics (G. sino-ornata), és vonzó tulajdonsága, hogy magról végtelenül könnyen szaporítható. A tárnicsok mélyen megmunkált, tápanyagban gazdag talajban fejlődnek a legjobban. A föld ne tartalmazzon meszet, különben a levelek kifakulnak és megsárgulnak. Az ültetési földhöz keverjünk tőzeget és bükklombföldet, valamint kevés agyagot, amely megakadályozza a föld gyors kiszáradását! Ültessük napos helyre, vagy oda, ahol szűrt fényt kap! Ha cserépben neveljük, ültessük át minden év tavaszán! Fontos, hogy mészmentes, lágy vízzel locsoljuk. A nyári melegben sem száradhat ki a gyökérzet, de a túlöntözés is veszélyes, mert nem kedveli a pangó vizet. Szaporításuk a már említett magvetésen kívül tőosztással és dugványozással is történhet. A magokat ősszel kell elvetni homok és tőzeg keverékébe. Hagyjuk a vetőedényt az első enyhe fagyokig a szabadban! Ezzel a módszerrel meggyorsíthatjuk a csírázást. Ezután vigyük be a házba, hűvös helyre! Amint a magoncok kellően megerősödtek, ültessük át egyenként tíz centiméter átmérőjű cserepekbe, amelyeket virágföld, tőzeg, lombföld és homok keverékével töltöttünk meg! Tavasszal kiültethetjük a kertbe, a cserepes növényeket pedig tegyük ki az erkélyre. A magvetéssel előállított növény a harmadik évben virágzik. Dugványozásra az április és a május a legalkalmasabb. Vágjunk öt-hat centiméter hosszú szártöveket, és tűzzük homok és tőzeg keverékébe! A gyökeresedés alatt legyen a szaporítóláda hűvös helyen. Tőosztásra tavasszal keríthetünk sort, de csak a jól kifejlett, erőteljes töveket bolygassuk meg. A tárnicsok betegségekkel szemben ellenálló növények, ám a helytelen öntözés (pangó víz) okozta gyökérrothadás elpusztíthatja a növényeket. Szöveg és kép: Lovas Katalin
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||