A Biblia évére készülve...

Biblikus konferencia Budapesten

Hogy a papság az újabb kutatások fényében minél mélyebben megismerje a Szentírás üzenetét, és a kor igényeinek megfelelően tudja azt közvetíteni a hívek felé - ez volt a célja az esztergom-budapesti főegyházmegye által az idén is megszervezett biblikus konferenciának, amelyet május 23-án tartottak a Központi Papnevelő Intézetben.

A konferencia vezetője, Tarjányi Béla professzor a bevezetőben kiemelte, hogy a jövő évben a Biblia különösképpen az érdeklődés középpontjába kerül, XVI. Benedek pápa ugyanis jelezte, hogy a következő római szinódus témája a Szentírás lesz, hazánkban pedig a történelmi egyházak vezetői meghirdették a Biblia évét.

Kocsis Imre professzor az Úr imádságát, a miatyánkot elemezte, és néhány fontos szempontra hívta fel a figyelmet. Jézus szerint az imádság értékét nem a hossza, bőbeszédűsége határozza meg, hanem a lelkülete. A lelkület forrása az a hit, hogy Isten jó dolgokat akar nekünk adni, de annak felismeréséhez imára van szükség. Lukács ezt a jót a Szentlélekkel azonosítja (Lk 11,13). Ezt a hitből fakadó lelkületet fejezi ki a miatyánk megszólítása, hiszen az "abba" szó "édesapát" jelent. (Mt 6,10). Ezt a hitet jeleníti meg a bűnök megbocsátásának a kérelme is (Mt 6,12). Az előadó itt jelezte, hogy az eredeti szövegben az "adósság elengedése" szerepel, amely sajátos fényt vet a bűn valóságára: adósak vagyunk Istennel szemben, mert nem használtuk fel a tőle kapott adományokat. Végül kitért a "ne vigy minket a kísértésbe" kérés értelmezésére, amely sajátos semita gondolkodást jelez, és amelyet így kell helyesen értenünk: "Ne engedd, hogy kísértésbe kerüljünk."

Székely János, az esztergomi szerminárium rektora bevezetőjében Ratzinger bíboros korábban mondott szavait idézte, melyek szerint a XXI. század teológiájának két fontos témája lesz: a vallásokkal való párbeszéd és a történeti Jézus kutatása. Előadásában először a történeti Jézus-kutatás téves irányzataira hívta fel a figyelmet. Voltak olyan biblikusok, akik kétségbe vonták a csoda lehetőségét, és azokat természetes módon próbálták magyarázni (Paulus). Mások szerint a csodákat meg kell érteni, mert a Biblia mitikus nyelvet használ (Strauss). Az egyik legismertebb protestáns kutató, Bultmann szerint pedig a Bibliában csak a hit Jézusát tudjuk tetten érni, és a nem a történeti Jézust. E szerint nem az lényeg, hogy Jézus a valóságban feltámadt, hanem az, hogy "bennem" feltámadjon. Ezeknek az elméleteknek ellentmond az a tény, hogy a tanítványok fontosnak tartották a történeti Jézust, és ezért többen is vállalkoztak arra, hogy az életét leírják. Másrészt ezeket az elméleteket cáfolja az az egyszerű belátás, hogy ha Jézus tetteinek nincs történelmi alapja, akkor számunkra sem lehet döntő fontosságú az ő élete és tevékenysége.

A harmadik előadó Tarjányi Béla professzor volt, aki a papság (egyházi rend) biblikus alapjait mutatta be. A Szentírásban található meghívástörténetek szerint az apostolokat Jézus látta meg, ő választotta ki őket, ő adott nekik hatalmat, ő tárta fel előttük szenvedésének titkát, és küldte őket az evangélium hirdetésére.

Az Apostolok cselekedetei és a páli levelek azt mutatják, hogy Jézus halála után a hívatás továbbra is Istentől származott, a hatalmat "kézrátétellel" adták tovább a kiválasztottaknak, és mindig "küldték" őket az örömhír továbbadására. Nem fogadható el tehát az a nézet, miszerint a papot a közösség választja. A Szentírásból és a hagyományból kimutatható a papság hármas tagozódása.

Kezdetben ez a tagozódás Jézust, az általa kiválasztott apostolokat és a hetvenkét tanítványt jelentette, az apostoli korban az apostolokat, a presbitereket és diakónusokat, a korai egyházban pedig a püspököket, a presbitereket és a diakónusokat.

Bár a "pap" megjelölés későbbi eredetű, az egyházban a papi jelenlét tudatosítása a Zsidókhoz írt levél szerzőjétől származik, aki rámutatott, hogy Jézus kereszthalála az egyetlen és örök főpapi áldozat (Zsid 9,11-14). Jézus kiválasztottai részesülnek az ő papságából, feladatuk az igehirdetés, a közösség vezetése és Krisztus áldozatának a megjelenítése.

A konferencia érdekes színfoltja volt, hogy bemutatták a "vándor evangélium" mozgalmat. Ez esetenként egy tíz családból álló imakört jelent, amelyben az egyes családok vállalják, hogy havonta néhány napra otthonukba fogadják a közös evangéliumos könyvet, és imádkoznak a városmisszió céljainak megvalósulásáért.

Beran Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu