Sárospatak ünnepe

Az elmúló élet csak akkor nem vész kárba, ha idejében más kezébe tesszük

Vannak városok, amelyeknek neve hallatán rögtön képek jelennek meg az ember lelki szemei előtt. Képek, regénybe illő múltbéli események. Lovagok, fejedelmek, királyok, várak, várkisasszonyok, patinás régi iskolák, zsibongó középkori élet. A Zempléni-hegység lábánál, a Bodrog folyó partján is van egy ilyen városka.

Sárospatak neve évszázadok óta összeforrt a magyar történelemmel, a szabadságharcok kitűnő férfiaival és asszonyaival. Dobó, Lorántffy, Rákóczi, Báthory, Zrínyi, Thököly - ilyen nevekről mesélnek a vár falán lévő táblák. Az útikönyv pedig így ír a pataki református kollégiumról: a "Bodrog-parti Athén", vagy ahogyan Csokonai nevezte: a "múzsák székhelye". Egy csöppnyi városka hazánk keleti csücskében: színes meséskönyv? Tanulságos történelemkönyv? Szent legendárium? Pünkösdvasárnap megtapasztalhattuk: Sárospatak e három együtt.

Sárospatak május utolsó hétvégéjén a város leghíresebb szülöttjére, a nyolcszáz esztendővel ezelőtt született Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékezett. A jubileumi évhez méltó és nagyszabású rendezvénynyel tisztelegtek a városlakók a szentté avatott magyar királylányra, akit három város is magáénak vall: Sárospatak, Wartburg és Marburg. A rendezvényre érkezett Türingiából olyan zarándok, aki gyalogosan tette meg az utat Sárospatakig.

A rendezvénysorozat már szombat este elkezdődött egy különleges kiállítással, amelyet Seregély István érsek nyitott meg. A kiállított tárgyak között Aba-Novák Vilmos különös hangulatú festményétől kezdve Liezen-Mayer Sándor romantikus képein át értékes és szép művészeti alkotások viszik a látogatót közelebb és közelebb ehhez a nagy formátumú asszonyhoz. A tárlat egyik különleges darabja az a szobrocska, amely a XIII. század elejéről származik. Ismeretlen mester keze alkotása, mely Erzsébetet ábrázolja, kötényében a rózsákkal. Az 1999-es restaurálás közben fedezték fel, hogy a szobor belsejében lévő üregben csontok vannak, valószínűleg Erzsébet ereklyéje.

De ki is volt ez az asszony? Egy magyar királylány, akit Európa főként Türingiai Erzsébetként tisztel, de mi makacsul ragaszkodunk hozzá: neve Magyarországi Erzsébet. Egy gazdag Árpád-házi sarj, akinek neve örökre összefonódott a jótékony tettekkel, az alázattal és a hűséggel. Egy lány, akit négyévesen idegen földre vittek, és akit tizennégy évesen hozzáadtak Lajos türingiai őrgrófhoz, aki tizenöt esztendősen már világra hozta első gyermekét és, aki már húszévesen megözvegyült. Huszonnégy esztendős korában elhunyt, s halála után három évvel, 1235. május 26-án, pünkösdkor már a szentek közt tisztelte Európa. Ki volt hát ez az asszony? Seregély István kiállításmegnyitó beszédében Magdeburgi Mechwillt idézte: "Isteni fény áradt belőle. A század gyorskövete volt..." Akinek elegendő volt huszonnégy év ahhoz, hogy Isten tervét véghezvigye."

Sárospatak pünkösd vasárnapján, Erzsébet szentté avatásának évfordulóján csakugyan visszarepült az időben nyolcszáz esztendőt. XIII. századi lovagi haditábor és egy középkori vásári sokadalom világába csöppentünk. Volt itt históriás játszóház, középkori táncok, zászlóforgatók, vásári komédiák. Délután Seregély István felavatta a Szent Erzsébet-házat, amelyben a hagyomány szerint a királylány született. A felújított épület mától kortárs képzőművészek kiállításának ad otthont. Az igéző alkotások mind Szent Erzsébetet ábrázolják. A nap csúcsa talán a délután kezdődő zenés, kosztümös történelmi menet volt jelenetekkel, amelyeket Szigethy Gábor rendezett (és ami a délelőtt ránk szakadó vihar miatt nagy veszélyben forgott). De szerencsére meggyőződhettünk arról, hogy Erzsébet közbenjárására nem csupán a kenyerek változnak rózsává, hanem a viharfelhők is megszelídülnek, hacsak néhány órácskára is. A Rákóczi-vár kapujánál kezdődtek az Erzsébet életét idéző jelenetek: leánykéréssel, Erzsébet búcsújával, amelyet a keresztes hadjáratba vonuló férjéhez intézett. Majd tanúi lehettünk annak, amint Erzsébet a szegények szolgálatának szentelte életét, a záróképben pedig szentté avatásának lehettünk részesei.

Talán vannak, akik nem értik, miért is van szükség ilyen nagyszabású ünnepre. Mi közünk egy nyolcszáz évvel ezelőtt született királylányhoz, aki csak négy évet élt Magyarországon? Mit kezdhetünk egy középkori legendával? Kenyerek és rózsák, özvegység és vezeklőöv, fiatal halál... Mit üzen ez a törékeny élet számunkra, 2007-ben? Amint Seregély István fogalmazta: "Az élet, amelyik elmúlik, csak akkor nem vész kárba, ha idejében más kezébe tesszük." Ilyen egyszerű és ilyen súlyos út ez. S talán mai kifejezéssel azt is mondhatnánk: program. Erzsébet, a királylány és anya mint nő üzen nekünk valamit. Az élhető világ, az anyai gondoskodás és szeretet programját. A világban sok a női politikus. Egy nő ma már lehet államfő vagy miniszter. Vaslady és akár kancellár is. A "szakmában" nincs különbség férfi és női vezető között. Pedig lehetne. Pedig van. Erzsébet élete és titka ezt példázza. S ahogyan láttam pünkösd vasárnapján, amint magyarok, németek, reformátusok és katolikusok együtt örültek, annak a huszonnégy évnek csakugyan volt értelme...

Szöveg és kép:

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu