Templomokat épített Istennek...

Búcsú Seregély Istvántól - de csak mint főpásztortól

Az emberiség előrehaladására és üdvösségére az egyetlen út Jézus Krisztus - hirdeti szavával és életével Seregély István, az egri főegyházmegye nyolcvanadik érseke. Húsz esztendővel ezelőtt, a rendszerváltás küszöbén, 1987. június 5-én nevezte ki II. János Pál pápa erre a szolgálatra, amelyben június 9-én történő beiktatását követően Ternyák Csaba érsek követi őt.

A hetvenhat éves Seregély István nehéz időben kapta a papi hivatást. 1950-től először a szombathelyi papnevelő intézet növendéke, majd annak megszüntetése után a budapesti Hittudományi Akadémia kispapja lett. Szentelését követően több mint harminc éven át a szombathelyi egyházmegyében szolgált, először káplánként, Gyöngyösfalun, Nyőgérden, Bagodvitenyédben, Zalaegerszegen és Szombathelyen, majd plébánosi beosztást kapott Kőszegszerdahelyre, 1981-től pedig Kőszegre. Élete középpontjában mindig a lelkipásztori munka állt, amint egy interjúban így vallott erről: "Legjobban a lelkipásztori ténykedés közben érzem magam."

Főpapi szolgálatának mérföldkövei ezt az állítását messzemenően alátámasztják. 1990-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökévé választották. Elnökségének idejére esett II. János Pál pápa két magyarországi látogatása (1991 és 1996), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem megalapítása (1992), a magyarországi egyházmegyék területének rendezése (1993), a Vatikán és a Magyar Köztársaság nemzetközi érvényű egyezményének létrejötte (1997), valamint a Szent István Rádió és a Magyar Katolikus Rádió megalapítása. 1993-tól nyolc esztendőn át az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) alelnöke volt.

Egyházmegyéjében nemes egyszerűséggel templomépítő érseknek nevezik, mivel közel hatvan templom vagy kápolna épült főpásztori szolgálata idején. De nem csak kőből épített... Hívei lelkipásztori ellátásának előmozdítására minden segítséget megadott azoknak a szerzetesi közösségeknek, lelkiségi mozgalmaknak, melyek az egri főegyházmegye területén kívántak letelepedni és működni.

A fáradhatatlan főpásztor magasra tette a mércét. A szó szoros értelmében (is) korán kell kelnie annak, aki a nyomába akar lépni. "Ritka az olyan nap, hogy ne kelnék öt órakor, és ritka, hogy tizenegy előtt zárnám a napot, de akkor menten elalszom" - vallotta munkarendjéről. "Hittem tanáraimnak, akik azt mondták, hogy saját keresztény lelkiségünk elemi megőrzésére reggel kell, ha lehet, legalább két órát fordítani. Máriás lelkületéről több ízben is így nyilatkozott: "Mindenkor tapasztaltam a Szűzanya oltalmát, akinek először valószínűleg édesanyám ajánlott pártfogásába".

A rábízottakat az égi haza felé vezette elsősorban, de erősítette őket magyarságukban is. "Jónak tartom, hogy magyarnak születtem, hogy katolikusnak kereszteltek, hogy meghívott az örökké élő Isten, és mindig velem van. Kívánom, hogy Jézus Krisztus népe hűségesen járja alapító mesterének, Isten Fiának útját. Magamnak pedig a végső állhatatosság kegyelmét kérem!"

Csak főpásztorként köszönünk el tőle: kérjük az élet Urát, hogy papként, példás életű keresztény embertársunkként még sokáig erősítsen mindannyiunkat.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu