|
|
Homíliavázlat Isten nem magányos Jehova tanúi újra és újra becsöngetnek hozzánk, és próbálnak minket meggyőzni, hogy az Isten magányos. Tagadják Jézus istenségét, és így a Szentháromságot is. Ha igazuk lenne, akkor Isten lényege nem lehetne a szeretet, hiszen a csupán önmagára irányuló szeretet sosem lesz tökéletes. A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy a mi Urunk nem magányos Isten. Közösség: Szentháromság. Az Isten lényege a szeretet, amely a Szentháromság személyei között egymásra irányul.
Amikor Krisztus eljött hozzánk, a Szentháromság életét élte. Honvágyat ébresztett bennünk az Atya országa iránt. Azt a szeretetet hozta el, amelyet ott élt meg az Atya kebelén, s amelyet mi nem voltunk képesek befogadni. A Szentháromság: szeretetközösség. Andrej Rubljov híres Szentháromság-ikonja azt "tanítja", hogy mi ebbe a szeretetközösségbe vagyunk meghíva. Már itt a földön meghívásunk van ennek az önátadó és elfogadó szeretetnek a megélésére. A szentháromságos szeretet - Jézus példáját látva - azt is jelenti, hogy az életemet adom azért, akit szeretek. Nagyon magas a mérce, melyet csak önmagunkra hagyatkozva képtelenek vagyunk elérni, de a Szentlélek segítségével, az ő erejével igenis képesek vagyunk kilépni önmagunkból, és Jézushoz hasonlóan életünket odaajándékozni másoknak. Ez az önátadó, életnövelő szeretet sehol nem valósul meg olyan mértékben, mint magában a házasságban. Az Isten szegény, mert lényege az önmagát kiüresítő, odaajándékozó szeret, és ugyanakkor gazdag - a kölcsönös ajándékozás következtében. Csak a nagyon szegény és alázatos szívű és imájú ember képes befogadni az ő szeretetét. Aki önmagával van elfoglalva és Istennel való kapcsolatában is önmagát keresi, képtelen megismerni a Szentháromságot. Istennel való kapcsolatunk drámája, hogy mi akarnánk irányítani őt. Azt keressük, milyen hasznunk származik a vele való kapcsolatból, miként tudnánk elérni, hogy kegyelmével támogassa ügyeinket. Krisztus által tanít minket a Teremtő, hogy vakmerően Atyának szólíthatjuk. Hogy ő az élő, aki ismer minket személyesen, mindenét oda akarja nekünk ajándékozni, ahogy nekünk adta egyszülött Fiát is. Ő az egyetlen, a megfoghatatlan. Nem tudjuk őt elképzelni, kifejezni a mi szavainkkal. Ő megajándékozott minket életünkkel, hogy önmagát adhassa nekünk. A Szentírás kinyilatkoztatása szerint Atyámként szólíthatom meg az első isteni személyt, meghitt kapcsolatba kerülhetek vele. Jézust, mint barát a barátját szerethetem, akivel mindent megbeszélhetek. A Szentlélek kiáradásának pünkösdi ünnepe után a Szentháromság "elfeledett személyével" is új, bensőséges kapcsolatba kerülhetek. Kérnünk kell a Szentháromság személyeit akár külön-külön is, hogy előttem is fedjék fel arcukat, hogy kapcsolatunk egyre inkább az Atya szíve szerinti lehessen. Gáspár István
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||