|
|
Aratásba indulók... Papszentelések országszerte Hagyományosan a pünkösd - az egyház születésének ünnepe - utáni hetekben kerül sor a papszentelésekre. A Szentlélektől megerősítve idén több mint harminc diakónust szentelnek pappá egyházmegyéinkben. A Győri Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet végzős, szentelés előtt álló növendékeinek gondolataival köszöntünk valamennyi most "aratásba induló" áldozópapot. Balassi István (szombathelyi egyházmegye) A pappá szentelésre gondolva mély hála tölti be a szívemet. Hála elsősorban Isten kegyelméért, amely megtartott és vezetett az úton. Hála azok iránt, akik mellettem voltak és barátságukkal megtiszteltek, és azok iránt, akik által csiszolódtam és megtanultam elfogadni a kereszt hordozását. Jelmondatomnak és programomnak is választottam a következő zsoltár részletet: "Taníts meg engem arra, hogy akaratodat megtegyem, mert Te vagy az én Istenem." (142. zsoltár) Az áldozópapság elsősorban közösségi szolgálatot jelent. Mindezt szívvel szeretném megvalósítani. Mivel emberi módon ez szinte lehetetlen, ezért elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy életemben Isten akarata érvényesüljön. Az Ő kegyelme és tanítása szerint kívánok élni. Elkötelezve magamat arra, hogy ne csak szavak legyenek ezek, hanem életté is tudjam váltani. Huszár Balázs (szombathelyi egyházmegye) 1975-ben születtem Sárváron. Szemináriumba lépésem előtt kántorként szolgáltam szülővárosomban, s e szolgálaton keresztül hívott az Úr a papi életre. Újmisés jelmondatomat a 39. zsoltárból választottam, amely végigkísért a szemináriumi készület hat éve alatt: "Íme, jövök, Uram, hogy teljesítsem akaratodat!". Jelmondatomhoz egy másik gondolat is kapcsolódik. II. János Pál pápa Fides et ratio kezdetű enciklikájában ezt írja: "a különféle szolgálatok között, melyeket az Egyháznak az emberek számára föl kell ajánlania, van egy, melyet egészen a sajátjának tart: ez a diaconia veritatis, vagyis az igazság szolgálata". Ez nemcsak általában az Egyház, hanem a papi szolgálat, az én papi küldetésem egyik fő vonása is. A mai embernek nem csupán a szívére, az érzelmeire kell hatni, hanem az értelmére is. Ellensúlyozni kell azt a sok valótlanságot és félrevezetést, amely a ma emberét éri, az egyetlen Igazságról, Jézus Krisztusról szóló tanúságtétellel, felkínálva Őt, aki az Evangélium. Író Sándor (győri egyházmegye) Egyes vidékeken még ma is tisztelendő úrnak szólítják a papot, pedig a mai magyar társadalom nagy része alapvetően nem tekintélytisztelő. "Csak úgy" nem tisztel, nem fogad el senkit, semmit. Ebben azonban nem csak a negatívumot kell észrevenni. Hatalmas felelősség és lehetőség, hogy az újra missziós területté vált Magyarországon Krisztus ügyének apostolaiként teljesítsünk majd szolgálatot. Az egyháztól, Istentől eltávolodott - vagy vele meg sem ismerkedett - emberek is vágynak a természetfölötti értékekre. A ma emberéhez szóló igehirdetésünkkel, a világiakkal épített jó kapcsolattal, keresztény meggyőződésünkhöz, és papi hivatásunkhoz való feltétlen ragaszkodásunkkal lehetünk eszközei a Gondviselésnek, s egyfajta "reklámarcai" az Egyháznak, akik a magunk egyéniségén és szolgálatán keresztül Jézus közösségébe vezethetik a keresőket és a kétkedőket. Mindemellett küldetésünk a vallásukat gyakorlók hitét, s meglévő közösségeink kereszténységét tudatosabbá, élőbbé tenni a szentségek kiszolgáltatása által és hiteles, személyes tanúságtételünkkel. Megyeri Ciprián (győri egyházmegye) 1983-ban Sopronban születtem. A város közelében fekvő Lövő községben nevelkedtem. 2001-ben végeztem a NYME Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskolában, majd az érettségi után kezdtem meg tanulmányaimat a győri szemináriumban. Úgy vélem, a XXI. század papjának mindenek előtt közvetlennek kell lennie, hiszen mindenkit meg kell tudni szólítania. Fontos, hogy az emberek figyelmét - amely nagyon sokszor kimerül a világi dolgokban - a maradandó értékekre irányítsa, melyeket nem rág a moly, és nem mar a rozsda. Németh István (győri egyházmegye) 1981-ben születtem Győrben. Vallásosan neveltek a szüleim, gimnazista koromban kezdtem ministrálni és orgonálni. A papi hivatás gondolatát sokáig igyekeztem "elhessegetni" magamtól, mígnem rá kellett döbbennem, hogy az élet más területén nem lehetek igazán boldog. Minden keresztény ember közös célja az üdvösség, Isten Országának elérése. Szentelési jelmondatomat is ennek szellemében választottam: "Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban." (Fil 3,14) A papi életet amellett, hogy meghatározott feladatkört kell ellátni, egy nagy kalandnak tartom, melyre Jézus, a jó Pásztor hív, aki képes átlendíteni minden nehézségen, és meg tud erősíteni lelkipásztori örömökkel. Tenger Szilárd (győri egyházmegye) Csornán születtem 1974-ben. Általános iskolai tanulmányaimat szülővárosomban végeztem, a középiskolait Csermajorban. Majd tejtermékgyártóként helyezkedtem el a csornai tejporgyárban. A fizikai munka mellett érettségiztem a Hunyadi János Gimnáziumban. 2001-ben, a győri szemináriumban megkezdtem a papi szolgálatra való felkészülést. Jelmondatom egész eddigi életemet tükrözi, mind iskolaéveimet, mind a fizikai munkában eltöltött éveimet: "Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, s erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást" (1Tim 6, 12) Megvívni a hit jó harcát számomra annyit jelent, mint mindennap felvenni Krisztus keresztjét és azt szelíden, türelemmel hordozni. Krisztus szolgájaként egy egyszerű jel szeretnék lenni mely a reménytelenségben is megcsillanthatja a mi Reményünket, Jézus Krisztust, aki édes igát és könnyű terhet ígért. sz.a.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||