Hundertwasser nyomában

Október elején az inka kultúrát bemutató megatárlatot követően ugyancsak nagy érdeklődésre számot tartó Hundertwasser- életműkiállítás nyílik a budapesti Szépművészeti Múzeumban. De ki is volt e világhírűvé vált osztrák polihisztor, akinek munkái iránt itthon is sokan rajonganak?

Szent Barbara-templom, Bärnbach

"Az emberek azt hiszik, excentrikus vagyok, és közben elfelejtik, hogy amit csinálok, saját természetes kifejezésmódom. Miért nem teheti az ember azt, amit egy virág, ami jólesik neki?"

A Mester, polgári néven Friedrich Stowasser, mindent tisztelt, ami él - amit épített virággal, növénnyel telepítette be. A bécsi városkép részévé vált ökológiai szemétégető, lakótelepek, iskolák, templomok tervezője gondolkodásmódjával, művészetével, külcsínjével szokáson kívül álló volt, és műértőt, laikust egyaránt meghökkentett. Szegény-gazdagon élt és gazdag-szegényen hunyt el.

A Victor Hugo-regényekből ismerős diáksapkás bohém már fiatalkorában megpróbált a természet gyermekeként élni pénz és anyagi javak nélkül. Csalánlevesen élt, néha barátaival meghívatta magát, hogy ne haljon éhen. Szerette transzcendentálni az ellentéteket. "Ha az ember nem fut a pénz után, az fog utána futni." Hundertwasser persze volt szegény, kétezer-két nyilvántartott művészi alkotást, épületet, festményt, autórendszámtáblát, bélyegrajzot hozott létre, megrendelői zömmel jól fizető állami hivatalok voltak. Bécsi lakása mellett - melynek ablakai a Stephansdomra néztek, és melyet földkupacokkal és fákkal virágoskertté, erdővé változtatott - egy velencei palazzóval is rendelkezett, és romantikus lévén egy fűrészteleppel, malommal a Valdviertel szépséges természeti környezetében. De elég volt neki egy matrac és egy rajzasztal, hogy boldog és elégedett legyen.

Az oszrák szecesszión nevelkedett, Klimt, Schiele és Kampmann formavilágából szuverén módon merített, ahogy a természet elemeiből: vízből, fából, a vegetációra utaló "a szüntelen elpusztíthatatlan életet szimbolizáló növényként növekvő spirálvonalból" is. Szimbólumvilágot épített maga köré, amelylyel meg kívánta reformálni az életet.

Nem volt földrész és ország, melyet ne ismert volna, ahol ne dolgozott volna az emberi sors természettel való összekapcsolásán. Zsidó származása miatt még idősen is szenvedett a nemzetiszocializmus világától. Hatvanegy évesen kivándorolt a "szabad világba". Azért Új-Zélandra, mert távolabb már nem lehetett. ("Szeretem a földgolyót két kézzel és két olralról átfogni!")

Négyszáz hektárnyi farmján harmincezer vagy háromszázezer (a számtalan médiahír szerint) fát ültetett saját kezűleg, otthonában mindent a természettől vett. A világítást liánokra akasztotta, humusztoalettet alakított ki, az áramot pedig napenergiából nyerte...

Az embert mindig integrálta a természetbe: "Az ember nem létezhet természeti környezete nélkül. Az ember Isten földi mása, Isten pedig kreatív, hiszen megteremtette a világot, a sok madarat, pillangót. Nem csodálatos teremtmény egy tarka lepke? Az embernek is alkotó módon kell gondolkodnia és élnie. Ha az ember és a természet kreativitása egymásra talál, akkor minden probléma megoldható, ami világunkat nyomasztja. Az építészetet is alá kell rendelni a természetnek. Az ember ugyanis a legnagyobb kártevő a természetben, pedig csak vendégségben, átutazóként vagyunk a földön. Ehhez mérten kell viselkednünk. Tundnunk kell, hogy minden, ami Isten ege alatt vízszintes, a természet tulajdona. Nem szabad zavarnunk ennek a világnak a harmóniáját. Az ember nem igázhatja le rabszolgamódra a természetet. Ezért telepítem be a háztetőket fákkal, virágokkal. Szebb, békésebb és klimatikailag is egészségesebb így..." - vallotta.

Friedensreich Hundertwasser, Stowasser, Regentag - mi volt célja természetet idéző névvariációival? "Az ember ne a rákényszerített utat járja, hanem akarjon önmaga lenni." Mit jelentettek számára az újra visszatérő természeti motívumok? "Nem is annyira a szimbolikus tartalom a lényeg, hanem hogy mennyire lehet őket élettel megtölteni, organikusan, lassan, nem brutális gyorsasággal. Mint ahogy az építészetben az egyik építőkövet a másikra helyezzük. Milyen szép is megfigyelni a természet építkezésének menetét!" A víz, a gyűrűző tenger nemcsak festészetének egyik alapvető motívuma, hanem az örök mozgás, az élet, az el nem múló természet jelképe. ("Ha tengeren vagyok, nincs másra szükségem, csak a horizontra!")Vásárolt egy hatvanéves szicíliai fabárkát, melyen Monet példájára felépített egy úszó műtermet. Ez volt a Regentag, ahova gyakran vonult vissza randevúzni a természet elemeivel.

Hundertwasser hetvenegy éves korában hunyt el a nyílt tengeren. A Queen Elisabeth II. luxuskabinjában vacsora előtt kissé szenderegni kívánt. Egyszerűen elaludt. Kegyes volt hozzá a sors, kedvenc környezetében hagyta el a földi világot. Ökológiai temetést kívánt. Ma egy tulipánfa alatt nyugszik saját birtokán, hogy humusszá legyen, és lelke egy fában éljen tovább...

"Az ember álma könnyen lehet valóság, a valóság maga azonban nagyon is puszta, kietlen. A festészetre a színgazdagság és vidámság jellemző. A festmény nem fénykép, saját erőből kell kifejlődnie. A kép nem is tőlem van, csupán én lettem a kiválasztott, hogy hozzásegítsem létrejöttéhez. Persze, ha egy művész dolgozik, az önkielégülés terápia is egyben. És ha egy alkotással csak egyetlen lépéssel is közelebb férkőzhetünk Istenhez, miért is ne tennénk azt?!"

Reviczky Katalin (Bécs)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu