Az Olvasó írja

Gondolatok, gyermeknap múltán...

Hetven évvel ezelőtt a sümegi gimnázium legendás hírű pap tanára, Hermann István - így beszélt: "Az ifjúság olyan, mint a birka, amerre hajtják, arra megy!" Húsz évvel később a Pécsi Orvostudományi Egyetem világhírű gyermekgyógyász professzora, Dr. Kerpel-Fronius Ödön azt vallotta a gyerekneveléssel kapcsolatban: "Ő jött, ő alkalmazkodjék!"

Mindez természetesen minden gyermek iránti teljes és odaadó szeretetünk jegyében, de az ifjúságot féltő, a jövő letéteményesét benne látó - féltéssel és aggodalommal. Ahol a nagy szeretet és a szigor együtt és egymásért van jelen! Hiszen minden gyermek Isten mosolyát közvetíti számunkra - amint XVI. Benedek pápa mondotta.

Az elmúlt ötven évben hatmillió méhen belüli magzatot öltek meg Magyarországon. Tudatos népirtás, genocídium volt ez is! Ne felejtsük el: keresztény hitünk szerint a gyermek Isten ajándéka. A magyar ember beszédében gyermekáldásnak mondja az új jövevény érkezését. Kölcsey Ferenc pedig azt írja: "Aki gyermeket nevel, az a hon iránti szent kötelezettséget teljesít."

Ébredj fel, keresztény Magyarország! Ne dacoljunk se Istennel, se a természettel! Súlyos árat fizethetünk érte!

A világon sok helyütt kizsákmányolják a gyerekeket. Sok családban verik, megalázzák őket. Előfordul, hogy szexuális zaklatásnak vannak kitéve, vagy a pornográfia áldozatai lesznek. Aztán a gyerekek parancsra vagy kényszerből koldulnak, rabolnak, kábítószereznek és ölnek is. Micsoda világ ez! Hogyan juthat el egy nemzet idáig!

Imádkozzék mindennap legalább egymillió magyar - ahogy ezt annak idején Magyarország egykori hercegprímása, Mindszenty József kérte -, hogy a nemzet vészes pusztulása megszűnjék, és erkölcsileg is talpra álljon.

Tóth Emil

szülész-nőgyógyász

"Csoda" az áruházban

Az egyik nagy bevásárlóközpontban havi nagybevásárlásomat végezvén, hosszú sorban állás után jutottam el a pénztárig. Nem tudtam tartani a fürge kezű pénztáros hölgy tempóját, így nagy kapkodásba kezdtem. Rövid keresgélés a táskámban, aztán kisebb pánik: mert nem volt elég pénz az erszényemben. Eszembe jutott, hogy egy borítékban van még pénzem. Sietve fizettem, és távoztam.

Este otthon eszembe jutott, hogy a borítékból kivegyem a megmaradt húszezrest. Legalább háromszor kipakoltam a táskámat, mindent átlapoztam, de a boríték sehol. Az eseményeket visszapörgetve rádöbbentem, hogy csakis az áruházban hagyhattam el a pénzt. Gondoltam, teszek egy kísérletet, megkeresem a pénztárost, hátha valami csoda folytán visszakaphatom a nem kis összeget. A vevőszolgálatnál elmondtam a történteket, készségesen megnézték a talált tárgyak jegyzékét, és legnagyobb meglepetésemre közölték: a boríték érintetlenül megvan. Közösen megállapítottuk, hogy milyen "csoda" történt velem, először nem is akartam elhinni. Kisvártatva jött is egy férfi, kezében a felirat nélküli, szakadt borítékkal, benne a pénzel.

Nem csak annak örültem, hogy nem rövidültem meg a számomra jelentős összeggel. Hanem annak is, hogy vannak még becsületes emberek. Elgondoltam, ha én találnék egy ilyen borítékot, vajon mit tennék. A kísértés igen nagy.

Azóta is hálával gondolok Anitára, a becsületes pénztárosnőre, aki megtalálta és leadta a borítékot. Megkerestem, hogy személyesen is megköszönhessem neki, de ő szerényen csak annyit mondott: "Nem tehettem mást." Anitának nemcsak a visszakapott pénzt köszönöm, hanem hogy megerősítette abbéli hitemben: vannak tisztességes, jó emberek ebben a mai korrupt, hazug világban is.

Horányi Julianna

Budapest

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu