Egyház, kábítószer, drogfüggőség (19.)

Minek van hírértéke...

Egy hónappal ezelőtt több napon keresztül kiemelt helyen, majd egyre hátrébb jelentek meg különféle részletek a sajtóban egy óriási méretű kábítószer-lefoglalásról. Az MTI szerinti első hírből idézünk: "Rekordnagyságú, huszonöt tonnányi kokaint foglaltak le a hatóságok egy droglaboratóriumban Kolumbiában - közölte a dél-amerikai ország védelmi minisztere.

Juan Manuel Santos tájékoztatása szerint az ezer zsákot megtöltő fehér port, amelynek utcai értéke megközelíti a kétmilliárd eurót, az ország északi részén, Choco tartományban, Pizarro községben, a panamai határ közelében találták.

A kábítószerrel együtt lefoglaltak öt hajót is, a drogbárók ezeken csempészték volna a kokaint Közép-Amerikába, illetve az Egyesült Államokba.

Kolumbia a világ első számú kokaintermelője, a dél-amerikai országból becslések szerint évente több száz tonna jut el e drogfajtából Észak-Amerikába és Európába, a jóléti államokba."

Az első közlés után szinte azonnal forintra átszámolva is olvasható volt az összeg, így például néhányan összevetették az irdatlan mennyiségű feketepiaci értéket országunk adósságállományával...

Néhány nap múlva pontosítás jelent meg a szenzációsnak tartott bejelentéssel kapcsolatban. Kiderült, hogy a huszonöt tonnányi kokain "csak" tizenhárom tonnát nyom, mert a korábbi csomagolási mód helyett kisebb zsákokat alkalmaztak az illegális gyártók, a lefoglalók viszont zsákonként 20-25 kilóra becsülték a mennyiséget...

Szinte ugyanazon a napon, csak három évvel korábban Magyarország rekorder kábítószerfogásáról hallhattunk-olvashattunk. A magyar közszolgálati rádiókban elhangzottakból idézünk:

"Egy zöldség-gyümölcs kereskedelemmel foglalkozó cég telephelyén bukkantak rá a rekordmennyiségű kábítószerre, mely egy Kolumbiából származó banánszállítmány közé volt elrejtve. Az anyag tisztaságától függően: 1 és 2 milliárd forint között lehet a lefoglalt kokain forgalmi értéke. [...] Gyanúsított még nincs az ügyben, egyelőre ismeretlen tettes ellen rendelték el a nyomozást: kábítószerrel való visszaélés bűntette miatt."

E hírek hallatán meglódul az adrenalin szintünk; akciófilmek jelenetei juthatnak eszünkbe, melyekben harci helikopterek indulnak bevetésre titkos laboratóriumok felszámolására. Drogháború, halál, vér, félelem. Talán mégiscsak igazuk lehet a halálbüntetés visszaállítása mellett kampányolóknak? Aztán dühünk lecsillapszik, néhány hét múlva talán már új hírek borzongatnak minket, de hol vannak azok a korábbi rekordfogáshoz képest...? Később pedig talán már a szalagcím elolvasása után továbbsiklik a szemünk.

Gondolunk-e közben azokra a szerencsétlen parasztokra, családtagjaikra Afganisztánban, Ázsiában, Afrikában vagy éppen Latin-Amerika országaiban, akik semmi mást nem tudnak tenni a kulturális vagy gazdasági kényszer hatása miatt, mint hogy kábítószer-alapanyagot termelnek?

Gondolunk-e azokra az illegális laboratóriumokban dolgozókra, akik számára a munkanélküliség és a nyomor a választható alternatíva?

Gondolunk-e azokra a nyomorszint alatti függőkre, család és otthon nélkül tengődőkre, akiknek egyetlen erőfeszítésük már csak az anyagok megszerzésére irányul?

Martin Booth írja Az ópium története című könyvében:

"A tiltott drogok a legfőbb globális árucikkek, melyek a birodalomépítés és a kereskedelmi terjeszkedés időszakának szülöttei, csakúgy, mint a gyapjú, a tea vagy a kávé. A legtöbb nyugati nemzet és különösen Anglia viseli a felelősséget a drogkereskedelem korai fejlődéséért: a remélt haszon miatt ők népszerűsítették és terjesztették el az ópiumszívást Kínában. [...]

A gyarmati idők után a Nyugat politikai érdekei ugyanilyen készségesen támogatták a kereskedelmet. Az USA délkelet-ázsiai és afganisztáni politikája, valamint a kommunizmustól való rettegése nélkül vitatható, hogy vajon az Arany Háromszög és az Arany Félhold napjaink legfőbb előállítóivá váltak volna-e."

II. János Pál pápa a kábítószerek gyártása és kereskedelme ellen szenvedélyesen lépett föl, radikális javaslatokat sürgetve. Az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című pasztorális kézikönyvben több helyen is olvashatjuk ezzel kapcsolatban idézett gondolatait.

"Szomorúan ugyan, de kénytelenek vagyunk felismerni annak veszélyét, hogy a halálkultusz győzedelmeskedni látszik az élet szeretete felett. [...] Az erőszak és a kábítószer a halálhoz vezet." Tehát a pápa szerint a kábítószert szoros kötelék fűzi a halál kultúrájához. Másrészről "nem lehet fájdalom nélkül szemlélni, hogy bizonyos társadalmakban mekkora károkat okoz az erőszak és a kábítószer-kereskedelem. Olykor alapjaiban rendíti meg azokat: különösen a meggyilkolt, a túszul ejtett vagy eltűnt ártatlan emberekre gondolok." "Sajnos megállapíthatjuk, hogy mára ez a jelenség a világ minden táját és a társadalom minden rétegét utolérte." (30)

"Be kell ismernünk, hogy az illegális termékek fogyasztói ellen hozott intézkedések nem elegendőek ahhoz, hogy megfékezzük a kór terjedését. Jelentős, nemzetközi szintű kereskedelmi és gazdasági bűnözés alakult ki. Ezeknek a szervezeteknek a legyőzéséhez "olyan törvényekre van szükség, amelyek átfogó, teljes programot alkotnak a narkotikumok kereskedelmének elfojtása érdekében." A pápa azt kéri, hogy "alakuljon ki egységes front, amely egyre inkább már nemcsak a megelőzéssel és a kábítószerfüggők rehabilitációjával foglalkozik, hanem azzal is, hogy feljelenti és törvényes eszközökkel üldözi a halál árusait, küzd az erkölcsi és társadalmi romlás ellen. [...] Megújítom ezért - teszi hozzá a pápa - azt az elkeseredett felhívást, amelyet néhány évvel ezelőtt intéztem a különböző, hazai és nemzetközi testületekhez, hogy fékezzék meg a kábítószerek kereskedelmének egyre növekvő folyamát. Elsősorban arra van szükség, hogy napvilágra kerüljenek azok az érdekek, amelyek a piaci spekulációkat mozgatják."

"Arra kérem a civilhatóságokat, a gazdasági téren dolgozókat és mindenkit, akiket társadalmi felelősség terhel, hogy tartsanak ki, sokszorozzák meg erőfeszítéseiket, tökéletesítsék a kábítószer-ellenes harchoz szükséges jogszabályokat, és helyezkedjenek szembe a kábítószer-jelenség és -kereskedelem minden formájával." (58-59)

Hazánk, mivel teljes jogú tagok vagyunk, kötelezettséget vállalt az Európai Unió Tanácsa drogstratégiájának megvalósításával kapcsolatban (2005-2012 közötti időszak). A kínálatcsökkentés céljai, elérendő elvei már ismerősek lesznek számunkra, hiszen rímelnek II. János Pál pápa gondolataira.

"Mérhető javulás az EU és tagállamai azon bűnüldözési intervencióinak és intézkedéseinek hatékonyságában, eredményességében és tudásbázisában, amelyek a kábítószer-előállítást, a kábítószer-kereskedelmet, a prekurzorok eltérítését - beleértve az EU területére behozott szintetikus kábítószer-prekurzorok eltérítését -, valamint a kábítószer-bűnözéssel kapcsolatba hozható terrorizmusfinanszírozást, illetve pénzmosást célozzák. Ennek a célnak az eléréséhez a kábítószerekkel kapcsolatos szervezett bűnözésre kell összpontosítani, ki kell használni a meglévő eszközöket és keretrendszereket, szükség esetén regionális vagy tematikus együttműködéshez kell folyamodni, és meg kell keresni a kábítószerekkel kapcsolatos bűnözés elleni megelőző intézkedések fokozásának módjait."

Mindez jó hír, csak ha nem tudjuk, hogy hazánkban (is) e célok magvalósításán dolgoznak mindazok, akik a kínálatcsökkentésben fejtik ki tevékenységüket, akkor annak nincs hírértéke...

(Folytatjuk.)

Kály-Kullai Károly

mentálhigiénés szakember

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu