Álmodik a múlt

Egy kisded orgona

Hogy a régi hangszerek közül melyik a királynő, pontosan nem tudom, mert többről is ezt olvastam. Ezek között szerepel az orgona, a portatív is, amelynek képét szintén Bántornyán fényképeztem.

Az óriási méretű, komplikált szerkezetű templomi orgona ellentéteként terjedt el a középkor végén a hordozható orgona, más néven portatív. Ez a világi hangszer rendkívül népszerű volt, népünnepélyekre és kirándulásokra is magukkal vitték az egyszerű emberek, de a képzett muzsikusok sem vetették meg.

"A fémsípokkal szólaló orgonát a legnagyobb, áttételes fúvóhangszert a Földközi-tenger ókori népei találták fel: fújtatóval és víznyomással sűrített levegő szólaltatta meg a sípokat - írja könyvében Zolnay László. - Maga a formátum, az orgona esetében is, csakúgy, mint a technika legtöbb ágazatában, a nagyból, a monumentálisból fejlődött a kicsiny, a miniatűr felé. Róma óriás, szabadtéri hangszeréből a kisméretű hydrák már korán kiváltak. Az európai történetírás úgy tudja: az első nyugat-európai orgonát V. Konstantin bizánci császár (751-775) küldte ajándékba Kis Pippinnek a 757. évi compiégne-i gyűlés alkalmából.

Megint más adatok szerint Angliában már 690 körül volt egy orgona Aldheim püspök kolostorában, Malmesburyben. A legendák dolgában a kontinens sem akart lemaradni: eszerint Augsburgban 800-ban, Reichenauban 824-ben, Strasbourgban 830 körül már állott orgona.

Bizonyos: a középkor emberének mindazt újra kellett megvalósítania s feltalálnia, amit elődeik nagy műgonddal elpusztítottak. Ez az újrafeltalálás azonban nemegyszer azzal járt, hogy a középkor technikai szerkezetei már tökéletesebbek voltak az ókoréinál."

Az orgona csak fokozatosan vált egyházi hangszerré. Tökéletesedésének technikai nehézségek szabtak határt. Talán ez az oka, hogy középkori ábrázolásokon leggyakrabban a portatív szerepel. Ez hordozható orgonácska (a latin portare szóból származik, amely annyit jelent: vinni), amelyen az ajaksípok adják a hangot, a XV. században volt a legelterjedtebb.

Ahogy fentebb jeleztem, ez a freskórészlet Bántornyán látható. E kép Juhász Gyula egyik versét, annak szép hasonlatát juttatta eszembe: Ember, bármily törékeny: lelki dóm vagy, / Vágyad, hogy az örök Istenbe olvadj / S boldog magasba zengjen orgonádon / A földi bánat és az égi álom!

Ha jól "olvasom" a képet, akkor az égi álom kifejezője ez a kisded hangszer és ez az angyal.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu