|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Ifjúság, hit, erőforrás, önmegvalósítás Pszichológia és teológia - nem csak katolikusoknak A Katolikus Pszichológusok Baráti Köre - a Faludi Ferenc Akadémia közreműködésével - 1994 óta évente megrendezi őszi tanulmányi napjait, amelyek közös jellemzője, hogy előadásai a lélektan és a teológia által egyaránt megközelíthető határterületi témákkal foglalkoznak. E közös kérdések igencsak aktuálisak napjainkban, legyen szó akár a bűnről, a szenvedésről, az önmegvalósításról, az ifjúságról vagy épp a halál témájáról. A Katolikus Pszichológusok Baráti Köre alapvető célkitűzése a teológusok és pszichológusok közötti párbeszéd, hídverés szolgálata. E dialógus, közeledés a kommunista pártállam évtizedei alatt - az ideológiai terheltség és a kölcsönös félelmek miatt - gyakorlatilag nem volt lehetséges. Hosszú időre és sok erőfeszítésre van szükség, hogy az elmaradt együttműködés valóban gyümölcsöző lehessen. Ennek eszköze lehet az is, hogy a Katolikus Pszichológusok Baráti Köre konferenciáinak előadásaiból írt tanulmányok rendre kötetben is megjelennek. Mostantól az Új Ember Kiadó gondozásában látnak napvilágot e könyvek, amelyek eddig a Faludi Ferenc Akadémia adott ki. Most egyszerre kerül az érdeklődő olvasók elé a 2003-as, 2004-es és 2005-ös tanulmányi napok anyagát tartalmazó három kis kötet. Hit és élet a felnőttkor küszöbén: ez volt a címe a három évvel ezelőtti tizedik konferenciának, mely a mai ifjúság megszólításának, a fiatalkor sajátos életkérdései keresztény válaszkeresésének kivételes alkalma volt. 2004-ben Az istenhit mint erőforrás címmel gondolkodtak együtt a tanulmányi napok résztvevői, hogy napjaink embere számára milyen lehetőségeket kínál a keresztény hit és vallásosság például az élet természetes és rendkívüli krízisei során. A filozófiai és teológiai gondolatok a különböző írásokban izgalmasan és harmonikusan ötvöződnek a pszichológia akár legújabb, igazolt felismeréseivel. A 2005-ös konferencia az önmegvalósítás keresztény szemléletének sokak számára kényes kérdését vette górcső alá. "Tagadhatatlan, hogy a fogalommal lépten-nyomon találkozunk, említése úgyszólván divattá vált. Tény az is, hogy tartalmához több negatív elem is társul. Ennek következtében aztán egyes elkötelezett keresztények gyanús, sőt egyenesen elítélendő dolognak tartják. Pedig a fogalom berobbanása a közgondolkodásba alighanem arra utal, hogy nagyon lényeges, fontos, általános emberi igényt, törekvést fejez ki. Akkor pedig nem hunyhatunk szemet felette, hanem foglalkoznunk kell vele keresztényként a teológia, a filozófia és a pszichológia szemszögéből. Szemügyre kell vennünk azt is, hogy mi a szerepe mindennapjainkban, a különféle életkorokban, életállapotokban, élethelyzetekben. A konferencia megrendezésével lehetőséget kívántunk adni arra, hogy az előadások és megbeszélések nyomán tisztázzuk, van-e, lehet-e az önmegvalósítás fogalmának keresztény tartalma, az önmegvalósításnak keresztény formája" - írja az Önmegvalósítás keresztény szemmel című kötet bevezetőjében Bánlaky Éva pszichológus, a konferenciák egyik fő szervezője. Mindazoknak, akik - papként vagy "világi" hívőként - igyekeznek csakugyan komolyan venni a II. vatikáni zsinat szellemét és II. János Pál pápa tanítását, jó szívvel ajánlhatjuk a Katolikus Pszichológusok Baráti Körének újabb három kötetét. Hiszen az előző pápa a papképzésre vonatkozó iránymutatásában kiemeli, hogy többek között a pszichológa tudománya által a pásztori szolgálat jobban "meg tud testesülni". "Aki tehát - idézi elődjét, VI. Pált - hűséges akar maradni Krisztushoz, törekedjen arra, hogy az ő korszerűségét a mai emberekkel érintkezve folytassa." Szigeti László
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|