Kilábalás a válságból?

Harrach Péter parlamenti alelnök a "patthelyzet" lehetséges megoldásáról

Az ország nehéz helyzetben van. Tudja ezt a politikával alig foglalkozó ember is: a boltban vásárló kisnyugdíjas, vagy a gyesen lévő anyuka egyaránt. Ma már talán nincs az országban olyan ember, aki ne hallotta volna, hogy a politikai ellenfelek, a bal- és a jobboldal között látszólag megszakadt minden párbeszéd. Harrach Pétert, az Országgyűlés ellenzéki alelnökét a "patthelyzet" lehetséges megoldásáról kérdeztük.

- A Magyarországon kialakult válság többrétegű. Látnunk kell, hogy egyfelől súlyos gazdasági, pénzügyi, másrészt morális, politikai válságba jutott az ország. Talán meglepően hangzik, de az előbbi könnyebben kezelhető, mint az utóbbi. Minden felelősen gondolkodó embernek kötelessége a megoldás keresése. A politikusoknak különösen az - akkor is, ha éppen ellenzéki szerep jutott most nekik. Az együttműködésnek azonban kétoldalúnak kell lennie. Azoknak is ki kell nyilvánítaniuk e szándékukat, akik jelenleg az igazi felelősséget viselik az ország állapotáért - kormányon, azaz döntési helyzetben vannak. Úgy tűnik azonban, hogy akik rossz kormányzásukkal előidézték a bajt, nem tudják a válságot megoldani, és az együttműködésre is képtelenek. Még csak gesztusokat sem tesznek az ellenzéki pártok a civil szervezetek vagy a szakmai fórumok felé.

Ön szerint a jelenlegi kormánypártok idézték elő a válságot?

- Két személy nevét kell megemlítenem. Medgyessy Péterét, aki a pénzügyi, valamint a jelenlegi miniszterelnökét, aki az erkölcsi és politikai válságot idézte elő. A polgári kormány idején magyarként, felemelt fejjel járhattunk, erősödött nemzeti büszkeségünk, és minden társadalmi réteg - ha szerény mértékben is, de - javuló anyagi körülmények közt élhetett. Mára mindez megváltozott. Nem szempont a nemzeti érdek, és szégyenkeznünk kell, ha a nemzetközi színtéren megjelenünk, mindenben hátul kullogunk.

Mi lehetne a megoldás? Van egyáltalán kiút?

- Amikor szakértői kormány megalakítását javasoltuk, erre tettünk lépéseket. Jelezni kívántuk, hogy nem a hatalom megszerzése a célunk, hanem hogy az országnak erős legitimációval rendelkező kormánya legyen, amely egyetértést teremtve kivezethetné a nemzetet a kátyúból. Ezt a felvetést a kormánypártok elutasították, sőt, megvádoltak bennünket, hogy mi akarunk kormányozni. Ez nem volt igaz, de gyakran látjuk, hogy saját hibáikat egy mozdulattal a másik oldalra hárítják, őket téve felelőssé. Sajnos olyan politikai mentalitás uralkodott el hazánkban - melyet a jelenlegi miniszterelnök honosított meg Magyarországon még 2002-ben, akkor még "háttéremberként" - amelytől mielőbb meg kellene szabadulnunk.

Mire gondol ezzel?

- A kampányok idején gyakran láthattuk, hogy a mondanivaló hatása a fontos, nem az igazságtartalma. Ezt manipulálásnak hívják. A demokrácia nem engedi érvényesülni a diktatórikus eszközöket, ám az emberek nemtelen befolyásolása ellen semmit nem tud tenni. A másik jelenség, amelytől szabadulnunk kell: a politikai ellenfél sárba tiprása, lejáratása, akár rágalmazás árán is. Megengedhetetlen az is, hogy a tömegek ellenszenvét kiváltó intézkedések okait azonnal az ellenfélre hárítsák.

A jelenlegi miniszterelnököt mintha éppen erre a feladatra választották volna ki. És valljuk meg, ebben szinte kiváló... Nagy a munkabírása, jó színészi képességekkel rendelkezik. Az igazságtól távoli megnyilatkozásokat is hihetően adja elő, nincsenek gátlásai, se szégyenérzete. Sajnos e gátlástalanság generációjának több tagjára is jellemző, ők azok, akik a gazdasági életben félelmet nem ismerve, gyakran fejjel mennek a falnak, lehengerelnek mindenkit, ezt a magatartást a politikában is meghonosították.

Mi lehet a kivezető út ebből a pénzügyi és erkölcsi válságból? Mit tervez tenni az ellenzék?

- Az igazi megoldás egy hiteles kormányzat lenne, nagy parlamenti támogatással. Gyurcsány Ferenc és kormánya sajnos nem alkalmas sem a kormányzásra, sem az együttműködésre. Nem mondom, hogy ez minden kormánypárti képviselőre érvényes. Vannak a nagyobbik kormánypártnak nemzetben gondolkodó képviselői is, de nem az ő szavuk a döntő. Velük szakpolitikai kérdésekben sokszor egyetértünk. Például az úgynevezett egészségügyi reform kérdésében. Ezen a területen sajnos az SZDSZ elképzelése érvényesül. Hasonló a helyzet a mezőgazdasági kérdésekben. Ott az uniós nyomás alatt kell a változásokat bevezetnünk. Ezekben már-már konszenzus is kialakulhat kormánypárti és ellenzéki képviselők között.

Egyébként pedig marad a parlamenti demokrácia lehetőségeinek kiaknázása, azon belül a tiltakozás, javaslataink megfogalmazása, beterjesztése. A nyilvánossághoz fordulunk minden esetben, amikor azt jogosnak érezzük, hiszen a társadalom egészét érintik a megszorító intézkedések, az önkényes politikai lépések. Együtt kell működnünk a civil szervezetekkel is. Jeleznünk kell, hogy a jelenlegi helyzet nem normális.

Ha valakire nagy politikai és társadalmi nyomás nehezedik, előbb-utóbb engedni kénytelen. Ehhez persze még egy rétegnek - saját pártja döntéshozóinak is - csatlakoznia kell. Biztos vagyok abban, hogy a miniszterelnök személye elvbarátainak is komoly terhet jelent. Azt gondolom, tudják, hogy a következő választásokon vele nem nyerhetnek. Az MSZP érdeke tehát, hogy egy, legfeljebb másfél év múlva leváltsák őt. Az országnak viszont nem érdeke addig várni...

A miniszterelnök távozása azonban csak az első lépés. Utána meg kell szüntetni a politikai és morális válságot, ki kell alakítani azt a kölcsönös megbecsülésen, őszinte vitán alapuló politikai magatartást, amelyre már többször volt példa az elmúlt tizenhat esztendőben. Akkor kormánypártok és ellenzékiek közösen dolgozhatnak majd azon, hogy a gazdaság megerősödjék, a terhek csökkenjenek, az emberek ismét emelt fővel járhassanak. Hogy újra jó legyen itthon és külföldön magyarnak lenni.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu