Tízéves a Kánonjogi Intézet

Mire szolgál az egyházjog?

A Kánonjogi Intézet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiai és jogi karának együttműködésében teológiai vagy jogi végzettséggel rendelkezők számára posztgraduális és fakultási jogokkal rendelkező intézetként nyitotta meg kapuit tíz esztendeje, 1996. november 30-án. Mindhárom egyházi tudományos fokozatot -baccalaureátust, licenciátust és doktori címet (PhD) - adományozhatja hallgatóinak. A hatályos kánonjog (így nevezik másként az egyházjogot) számos egyházi hivatal betöltéséhez egyházjogi végzettséget ír elő. Mint a mindössze 34 éves Szuromi Szabolcs Anzelm premontrei szerzetes pap, professzor, az intézet jelenlegi elnöke mondja: még ma is kevés az egyházban kánonjogi végzettséggel rendelkezők száma.

Professzor úr, mi a tárgya a kánonjognak?

- A kánonjog a katolikus egyház saját joga. Az illetékes egyházi hatóság által az egyház működését, szervezetét, a krisztushívők életét, azok egymáshoz, illetve a hierarchiához való viszonyát rendező jogszabályok rendszere. Ezt a teljesen önálló szakrális jogrendszert az állam saját szemszögéből nem tekinti jognak, hiszen nem állami szervek hozzák létre. Ugyanakkor előfordul, hogy az állami jog kifejezetten utal az egyház belső jogrendszerére.

Látható és láthatatlan egyházról beszélünk. A jog érvényessége a látható egyházban könnyen megérthető. És a láthatatlan egyházra vonatkozóan?

- Az egyházjognak teológiai alapjai vannak. Az apostoli kortól kezdve léteznek olyan normák, melyek szabályozzák, miként kell az egyes szentségeket kiszolgáltatni, miként kell közreműködni a szentmisén, hirdetni Isten igéjét - olyan együttélési normák ezek, melyeket addig nem rögzítettek írásban. Bizonyos szabályokat találunk az Apostolok Cselekedeteiben vagy Szent Pál leveleiben, de írott formában az első zsinatoktól, elsősorban a niceai zsinattól megjelenő jogi hagyomány. A niceai zsinattól (325) olyan szabályokat szövegeztek meg, melyek már évszázadok óta éltek az egyház mindennapos gyakorlatában - Krisztusra visszamenő hagyomány szerint.

Vajon az egyházjognak szerepe van-e a katolikus ember életének legfontosabb mozzanatában: az üdvösségre való eljutásban?

- Az egyházjog előírásai igyekeznek az egyházhoz tartozó személyek, az egyház sajátos céljával kapcsolatos tevékenységét szabályozni, ezzel is segítve a lelkek üdvösségének az előmozdítását. Nem véletlen, hogy a jelenleg hatályos, 1983-ban kihirdetett Egyházi Törvénykönyv utolsó, 1752. kánonja a lelkek üdvösségét jelöli meg az egyházjog legfőbb céljának.

A világi jog elsősorban szankcionáló jog. És a kánonjog?

- A két jogrendszernek - a világi jognak és az egyházjognak - kezdetben hasonló volt a célja. Az egyházjognak mindig túlvilágra mutató célja van: az örök béke előmozdítása azáltal, hogy az ember teljesíti lelkiismereti kötelezettségét. A tizenkilencedik századot megelőzően az uralkodók által hozott törvények célja az evilági béke előmozdítása volt, ám ezzel egyúttal fölkészítették az alattvalót, később polgárt arra, hogy eljuthasson az örök békére. A két jogrendszer célja tehát megegyezett, nem véletlenül mondták, hogy az uralkodó Isten kegyelméből uralkodik.

Ezen a ponton meg kell említenünk a természetjogi szemléletet, mely a teremtettségből vezeti le az ember legalapvetőbb jogait, szemben a modern kor jogpozitivista felfogásával, mely az egyes ember- vagy hatalmi csoportok érdekeinek megfelelően, valamiféle közmegegyezésre hivatkozva határozza meg a létezés alapvető jogi normáit.

- A világi uralkodók által hozott törvények valamelyest összhangban voltak a természetjoggal. A tizenkilencedik századtól kezdve a közös természetjogi alap kikopik a világi jogból, s helyébe lép a teljesen pozitív jog, mely az emberek közötti erő- és érdekviszonyok alapján határozza meg a jogi normákat. De továbbra is megmarad az állami közjó - a polgárok java - mely a teoretikus célja a világi törvényeknek.

Az egyházjogban a legtöbb embert - érintettségénél fogva - a házasságjog érdekli elsősorban.

- A házasságjog a szentségi joghoz tartozik a kánonjogon belül. A házasságjog volt az, amely legtovább maradt meg tisztán egyházi intézményként. A tizenhatodik században jelennek meg először az állami formában kötött házasságok, Magyarországon az 1894. évi XXXI. törvénycikk rendelkezett erről, ugyanakkor - talán ezt kevesebben tudják - az állami forma átvette a kánoni formát. Napjainkban is a tizenhatodik századi trentói zsinat szerinti formában kötik meg államilag a felek a házasságot. A trentói zsinatig egyébként a házasság az egyházban is családi cselekmény volt, melynek során az egyik fél a másik jelenlétében kinyilvánította, hogy együtt akarják - méghozzá szentségi módon - leélni az életüket. Ennek külső jogszabályi kerete végérvényesen az említett zsinaton, a tizenhatodik században tisztázódik.

A válások az egyház tagjainak körében is gyakran előfordulnak.

- Sokan vannak, akik a megkötött házasság után, a felmerülő konfliktusok következtében arra a döntésre jutnak, hogy elválnak házastársuktól.

Az elválás az állami jog szerint válóper keretében történik. Az egyházjog szerint különválás lehetséges, amely azonban nem foglalja magában az újraházasodás lehetőségét. Az egyház kezdetektől nemet mond az egyszer már érvényesen megkötött házasság fölbontására azon evangéliumi mondat alapján: amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza. A házassági kötelék felbomlásáról, illetve felbontásáról éppen ezért csak nagyon szűk körülmények között beszélünk.

Mire vonatkoznak az egyházi házassági perek?

- Alapvetően nem a házasság felbontásáért folynak, hanem az eredeti érvénytelenség kimondásáért. Olyan esetekben, amikor a felek megkötötték ugyan a házasságot, kimondták az "igen"-t, az azonban valami miatt nem tudta kellőképpen kifejteni a hatását, s ezért a házasság szentségében létező kegyelem sem tudott aktívan működni. Ha tehát eredendően akadályozva volt az "igen" teljesülése, akkor lehetséges az érvénytelenség kimondása.

A felek a legtöbb esetben komolyan gondolják az "igen" kimondását a templomban...

- Valóban, úgy tűnhet a kívülálló számára, hogy amikor a felek kinyilvánítják beleegyezésüket, az egész életükre szól. S maguk a házasulók is úgy gondolják, létrejött a szentségi házasság. Éppen ezért komoly felelőssége az egyházi bíróságoknak, hogy a házasságkötést megelőző rövid időszakból, a házasság történetéből és az utána következő eseményekből rekonstruálják: amikor a házasulandó felek kimondták az "igen"-t, valóban a Krisztus által szentségi rangra emelt házasságra mondtak-e "igen"-t. Felbonthatatlannak, életreszólónak gondolták-e, azzal a meggyőződéssel, hogy a másik fél, illetve a gyermekek javára irányul-e? Nem állt-e fenn valamilyen, az egyházjog által nevesített akadály? Ezek a körülmények mind léteztek-e a házasságkötés pillanatában? Ennek vizsgálata képezi a házassági egyházi peres eljárások tárgyát.

Sok esetben dilemmát okoz: ha kimondják a házasság érvénytelenségét, akkor a megszületett gyermekek nem létező házasságból származnak...

- Ha utólag bebizonyosodik egy házasság érvénytelensége, akkor a gyermekek - régi fogalmak szerint - törvénytelenek. Sem a magyar világi jog, sem az 1983-ban megjelent Kódex (egyházi törvénykönyv) nem fűz azonban jogkövetkezményt a gyermek törvényességéhez vagy törvénytelenségéhez, így ez a kérdés jelenleg nem jelent társadalmi feszültséget.

Érzelmi feszültséget azonban okozhat...

- Valóban, bár amikor az érvénytelenséget kimondják, a gyermekek általában olyan fiatalok, hogy ebből nem érzékelnek semmit. Amennyiben hosszabb idő után próbálja valaki rendezni a házasságát, azaz rendezni kapcsolatát Isten és az Anyaszentegyház előtt, akkor a gyermekek már olyan idősek, hogy megértik, milyen problémák feszültek a szülők között, s a per a szülők egyházhoz való viszonyát rendezi; ismét lehetővé teszi, hogy szentségekhez járulhassanak.

Ha valaki házassági érvénytelenségi pert kezdeményez - s ez pozitív eredménnyel zárul -, akkor az első házassága után megszületett kapcsolat törvényesíthetővé válik; a legtöbb esetben ez lelki megnyugvást okoz, és rendezett életállapothoz vezet.

Mit mutat az egyházjogi házassági perek száma?

- Európában növekszik az eredetileg érvénytelenül megkötött házasságok száma. Ennek oka abban keresendő, hogy az a közmeggyőződés, amely a házasság tartalmára vonatkozott, fokozatosan kikopik a társadalomból. A második világháború óta látványosan növekszik azoknak a száma, akik nem ismerik tudatosan, mit is jelent a házasság valódi tartalma.

Az egyház - saját jogával - segítséget kíván tehát nyújtani a nehéz élethelyzetbe került embereknek?

- Igen, az eredeti érvénytelenség kimondását ugyanakkor nem szabad úgy felfogni, mint a válások egyházjog általi legalizálást. Ha valaki nem él rendezett házaséletet, ebből következőleg szentségi életet, minden lehetőséget meg kell adni neki a lelki üdvösség elősegítéséhez. Ezt a célt szolgálják a házassági perek, nem pedig régi sebek fölszakítását. S ez a gyermekeket, unokákat is arra ösztönözheti, hogy az egyházban majdan ők is szentségi házasság keretében, aktív hívő életet éljenek.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu