Várom a gázost

Szent Erzsébetről, a következő, neki szentelt esztendőről, az önfeláldozásról és az Istennel harmóniában élő emberről kellene gondolkodnom, de nem megy a dolog, mert dermedt ujjakkal, vacogó foggal nagyon nehéz efféléken töprengeni. Nem engedelmeskedik a kutya test. Hideg van, és várom a gázszerelőt. Hirtelen egészen más, profán, és ezért aztán pirulásra késztető értelmet nyer a mai evangélium utolsó mondata: "Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja..." (Mk 13,32). Tényleg nem: először tegnapra ígérte magát, aztán azt mondta, sokat bajlódott egy másik kazánnal, de ma reggel biztosan jön, most meg már dél közeleg, és még mindig sehol senki. A gyerekeket a nagymamához menekítettük, nekem meg dolgoznom kellene, gondolkodnom, de ilyen hidegben még a számítógép is lefagy. Az aprócska olajradiátor keveset segít rajtam, meg aztán a villanyszámlától mindig is féltem. Pillanatonként ugrom fel a helyemről, kémlelek ki az ablakon, vajon befordul-e már a sarkon az ember. Az Ember. Semmi.

Olvasgatom a szentírási szakaszokat, ízlelgetem, próbálok koncentrálni, de minden sorból csak a saját nyomorúságom kacsint vissza. Pedig észrevehetném, hogy a Zsidókhoz írt levél áldozatról beszél (Zsid 10,11-14.18). Olyasfajta áldozatról, amelyet a Megváltó értünk mutatott be. Feltűnhetne, hogy a négy pulóver alatti vacogás semmiség ahhoz képest, amit ő kiállt értünk. És eszembe juthatna, hogy a saját nyomorúságos kis szenvedésecskémet akár fel is ajánlhatnám olyasvalakikért, akik számára a fázás a mindennapok megszokott rendje.

És persze biztatást is meríthetnék az evangélium első szavaiból: "Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek..." (Mk 13,24). Tehát véget érnek. Érdemes hát várakozni. Talán a szentek éppen ebben járnak fényévekkel előttem: míg én apró-cseprő bajaim orvoslására várakozom és vágyakozom türelmetlenül, s úgy hiszem, hogy az én szenvedésemnél nagyobb nincs is a földön, ők pontosan tudták, hogy mi a fontos, és mi a kevésbé lényeges. Erzsébet, amikor télvíz idején elhagyta Wartburg várát, a hegy lábánál csak egy nagyon szegényes szállást talált. Mégsem azzal volt elfoglalva, hogy ezen keseregjen, hanem besietett a ferencesek templomába, és a barátokkal együtt Te Deumot énekelt.

Uram, te látod, milyen messze vagyok én még ettől. Szent Erzsébet, taníts meg helyesen, a helyesre, a valóban fontosra várakozni! És taníts meg minden körülmények között Te Deumot énekelni! Mert biztos fontos a gázszerelő érkezése is. De talán még fontosabb - így adventre készülve - a belső dermedtség felolvasztása.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu