LITURGIA

A szükséges rend

A liturgiában az egyház egyfajta hagyományos rendet őriz. Azért teszi ezt, mert hűséges akar maradni létének alapító eseményéhez, Jézus halálához és feltámadásához, és a feltámadás után új módon megértett különféle jézusi cselekedetekhez, mint például az utolsó vacsora kultikus lakomája, Jézus bűnbocsátó és gyógyító irgalma, igehirdetése, áldást adó szeretete. A liturgiával kapcsolatos dokumentumokban ismétlődő fordulat, hogy az egyháznak nem áll módjában, hogy megváltoztassa Jézus kinyilvánított szándékát, hanem annak elmélyült megismerésére és megtartására kell törekednie.

A liturgikus ünneplés az egyház cselekvése. Ez azonban nem olyan, amit az adott helyzetekben mindig egyedileg alakíthatnánk ki, olyan cselekvés, amely hagyományossága révén összeköt bennünket magával az Alapítóval, illetve a megelőző korok kulturálisan meghatározott gyakorlataival. Ezekben évszázadok bölcsessége és tapasztalata ugyanúgy megjelenik, mint az adott kor - történeti távlatokból mára már jogos kritikával illethető partikuláris, korhoz kötött szemlélete.

A liturgiát ezzel a konkrét történelemmel rendelkező egyház tagjaiként, jelen korunk gyermekeként végezzük, ami természetes módon szintén rajta hagyja egyéni színeit ünnepléseinken.

Mi, a legfiatalabb nemzedék azzal a meggyőződéssel közeledünk liturgikus hagyományunkhoz, hogy egyes szokásrendek felépítése azok saját természetéből adódik, tehát amelyek szerves fejlődés, vagy éppen bensőséges megértésen alapuló újrakezdések: reformtörekvések eredményeként jöttek létre."

Az igazodás, a rendhez való alkalmazkodás és az ezzel szorosan összekapcsolódó rituális ismétlés a lényeg megértésének útjává válhat számunkra. Az ismételhető szertartások egy isteni megbízatásból cselekvő közösség önazonosságának folyamatos mélyítést lehetővé tévő kifejezései, amely egyszersmind a közösség megtalált és fokozatosan alakuló saját közös nyelve is.

A konkrét liturgikus ünneplésekben ezért mindig jól lemérhető, hogy milyen az adott helyi egyház, tehát ünneplő közösség identitása, kapcsolata a Krisztus-eseményhez, az egyház történetileg változó közösségéhez, illetve saját, ígéretekben körvonalazott és rejtetten már elővételezett Krisztus szerezte jövőjéhez.

A rend és a hagyomány megtartása mellett a liturgiában hasonló jelentősége van a hitben történő szabadság megjelenésének is, amiről a következő alkalommal lesz szó.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu