Szentírás-magyarázat

"Ég és föld elmúlik, de az én igéim nem múlnak el"

Évközi 33. vasárnap - Mk 13,24-32

A világ végéről sokan és sokféleképpen beszéltek, sőt beszélnek manapság is. Van, aki a világ természeti energiáit - nevezetesen a Nap energiáját - vizsgálja, és így beszél arról, hogy a földünk történelmi ideje meghatározott. Van, aki a kozmikus katasztrófákat vizsgálja - például az aszteroidák becsapódását -, és emiatt beszél a földön bekövetkező kozmikus katasztrófáról.

Az antik szövegek közül több is szól természeti katasztrófáról, legtöbbjük Isten büntetésének megvalósulását látja benne. Ilyen az Ószövetségben a Bábel tornya mondája (Ter 11,1-9), vagy a vízözön története (Ter 7,17-9,28). A fogság utáni prófétai irodalomban elterjed a jövendőre irányuló beszédnek az a formája, amely Isten eljövendő ítéletét összekapcsolta valamilyen természeti katasztrófa képével. Ezek az elbeszélések ráadásul meglehetősen furcsán kezelik a történelmi időt. Ezeket a szövegeket nevezték apokaliptikus írásoknak. Az újszövetségi Jelenések könyve kifejezetten ebben a stílusban írt prófétai könyv.

Az evangélista közvetlenül változtatás nélkül veszi át Jézus igehirdetésének ezeket a szakaszait. Jézusnak a világ végén bekövetkező ítélő eljöveteléről van szó ezekben a szakaszokban. Azt is tudnunk kell, hogy Jézus korában igen divatos irodalom és életérzés volt az apokaliptika. Nem csoda tehát, hogy Jézus is használja, saját tanításának kifejtésére. Az 1947-ben felfedezett kumráni iratok nagy része ebben a stílusban íródott. Az emberek várták a világ végét, úgy gondolták, Jézus mint a végidő prófétája sietteti ennek az eljövetelét. Sőt, olyan nézet is kialakult egy időre, hogy mindez az apostolok idejében be fog következni. Úgy gondolták, a kereszténység megjelenése és a jeruzsálemi templom pusztulása egy történelmi kor végét és egy új korszak kezdetét jelenti.

Manapság a katasztrófa-prédikátorokra kétes bizalommal tekintenek. Egyrészt nem hiszik el, hogy igaz, amit mondanak, másrészt bizonyos félelemmel és haraggal tekintenek rájuk, hogy "fölöslegesen riogatják" az embereket. Sokan ezt a mondatot, hogy Jézus "igéi" el nem múlnak, kétes kijelentésnek tartják. Ennek oka, hogy a vallásosság visszaszorulni látszik Európában: mintha hatástalan volna Jézus szava, és túlhaladott az apokaliptikus gondolkodás és stílus.

A keresztények azonban nem passzív félelemmel tekintettek a történelemre, hanem úgy gondolták, Isten közelgő eljövetelét segítik akkor, amikor az egyház misszióját előreviszik. Sőt, amikor a keresztény közösségek igyekeztek magasabb etikát megvalósítani köreikben, tették ezt ezért, mert úgy gondolták, hogy ezzel segítik közel hozni Isten országát. Úgy gondolták, hogy minden keresztény tevékenység, minden jó cselekedet ezt segíti. A keresztények fejlődéseszméjének tehát lényeges eleme az erkölcsi fejlődés előmozdítása volt.

Manapság a fejlődés eszméje nem tartalmazza az erkölcsi fejlődés gondolatát, sőt, semmiféle vallásos elképzelést nem kapcsolnak a fejlődés eszméjéhez. Sokan pedig a fejlődés gátjának tekintik a vallásos gondolkodást. Isten igéi tehát elmúlnak, vagyis idejétmúlttá válnak? Számos ideológia bukása ugyanakkor folyamatosan cáfolja ezt az elképzelést. Az ideológiák és kulturális trendek szemmel láthatóan mulandók, Jézus szava viszont nem veszít erejéből. A végítélet képe így vagy úgy mélyen beivódott az emberekbe, sokak számára ez az egyetlen támpont az etikai rend elleni támadások kereszttüzében. Isten számon kér mindent. A természet törvényeinek áthágása felborítja a természetben lévő egyensúlyt, az Isten etikai törvényeinek áthágása pedig ellenőrizhetetlen folyamatokat indít el a társadalomban. Ezektől már sokat szenvedtünk, és félő, hogy még fogunk is szenvedni.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu