Másoknak sikerül...

Ha működne Magyarországon a közszolgálati televíziózás, és nem csak egyszerre barbár és gyanús támadás alanyaként vétetné magát észre az intézmény, akár készíthetnének benne ismeretterjesztő filmeket is. A sokat emlegetett BBC, a hódolat örökös tárgya például ezt teszi, és tudatosan használja műveinek második nyilvánosságát is. Ha, mondjuk, a nagy zeneszerzőkről készített fél tucat adásuk már tízéves múlna, valamennyi fő- és mellékcsatornán lement, s éjeken ismételtetett, még mindig ki lehet adni - éspedig fillérekért! - a világhódító műsorhordozón: DVD-n.

Hiszen a belésűrített tudás nem fakul, a narrátor Kenneth Brannagh sztárszínész most is, s a szerződtetett előadók legismertebbjei ma is a legismertebbek (például Gardiner, a korhű zene karmestere). Hogy a brit tévé kamerája egyszerre hajlik önmaga felé s hogy mégsem, arra néhány, csak számukra fontos angol művész és tudós, illetve francia és holland billentyűs, vagy magyar zongorista (Schiff András) szerepeltetése is példa. De ne gondoljunk százmilliós projektre!

Ha már Johann Sebastian Bach élete az első rész penzuma, hát célba veszik "a nyugati zene Ótestamentum-szerzőjének" életszínteréül szolgáló közép-német városokat. A stáb rögzít pár percet Eisenachban, Weimarban, Köthenben, Lipcsében (háromnapos kiskörút), hazamegy Londonba, próbahelyén keresi fel a Monteverdi Kórust, otthonukban a többieket. Még néhány ügyes és türelmes svenk múzeumi tárlók anyagáról (uram bocsá´ művészettörténeti albumokból), s két nap stúdiómunkával öszszeáll a mozaik.

Legügyesebben egy harvardi professzor bánik a szem rágógumiján rövid snittekhez szokott néző idejével, pedig csak egy Bach-kantáta szólamkottáinak fakszimiléivel szemléltet. Hétfő: a zeneszerző szöveg után néz, költő verse és egyházi textúra is kell. Kedden-szerdán megírja rájuk kórusait, néhány áriát és recitativót, végül az obligát zárókorált. A csütörtök a nagy tintahasználaté: szét kell másolni a partitúra szólamait a muzsikusok száma szerint, míg Chester Carlson fel nem találja a xerográfiát, ez már csak így lesz. Pénteken kemény énekkari próba, s a szólisták meggyőzése arról, hogy habár nehéz az e heti feladat is, azért menni fog. Szombaton főpróba teljes apparátussal, ekkor hallja a komponista először új darabját; változtatni nincs mód, de hiszen nem is szokott. Vasárnap pedig előadás az istentiszteleten, méghozzá a muzsikálásra "rendkívül alkalmas" reggeli 8 órakor. Közben a dramaturgiai érzékkel megáldott tanár úr egyenként az asztalra ejti a kottalapokat - megállapíthatjuk, hogy hat nap alatt lemásolni se bírnánk mindezt, nemhogy kitalálni, bepróbálni. Micsoda munkás hét! - így végül Christoph Wolff. Azt nem teszi hozzá, hogy ezután sem wellness-hotel várja Bachot, hanem még vagy kétszázszor ugyanez a munkaperiódus...

Hogy elsőrangú művészekkel, zeneesztétákkal (és forint-tízmilliárdokkal) mi erre miért nem vagyunk képesek, csak e gyenge láncszem, a kisiklott tévévilág lehet válasz. Vagy örüljünk emberbarátian? Hogy a kultúra terjesztése másoknak sikerül?

(Nagy zeneszerzők sorozat: Great Composers: Bach / Warner DVD, 2006)

Ókovács Szilveszter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu