Forradalom, amit be kell fejeznünk

Ötven éve valami elkezdődött, aztán sortüzek dördültek, akasztófák nyikordultak, és csend lett. Tömegek menekültek, a maradék meg vagy fejet hajtott, vagy riadtan hallgatott. Néhány papunk örült a "szolgálataiért" kapott színes övének, élvezte díszes süvegét, miközben valahol egy kakas harmadszor is kukorékolt. Aztán, csendben, szerte a tönkretaposott kis hazában, a Gyűjtőfogházban, Márianosztrán, Vácott..., a zárkák ajtói mögött, vagy titkon, lakások mélyén, Isten Országa újból készülődni kezdett. Ezt örököltük, és ezt már el nem tékozolhatjuk!

Úgy tűnik, hála milliók áldozatának, ma ismét felismerjük, hogy amit egyszer elkezdtünk, azt be kell fejeznünk. Ma tisztábban látunk, bibliánk tágabbra tágul, mint egykoron. Világos számunkra, az ellenség nem a barikád túloldalán nyomul. Eszközünk nem a benzines palack, és a bajtárs nem okvetlenül az, aki az alkalomnak megfelelő egyenruhában tolong a "lakoma" főhelyére. Heródiás lányának tánca véget ért, s a fejsze most nem a próféta nyakára, hanem a fák gyökerére került. Igaza lett Jézusnak, az ember ősellensége (mellesleg minden diktátor mestere), rég elfoglalva a védvonalakat, belülre jutott (Mt 15, 18-19). A magyar nép ötven éve támadt forradalmát önmagunkon kell befejeznünk, ha kell, újrakezdenünk, itt, most és velünk! Ne tűrjük a mocskot, kicsit se, rejtve se! Akarjuk, hogy életünk legyen, bőségben legyen, s az mindenkié legyen! Tegyük, ami tőlünk telik, de azt teljesen!

(Balás Béla kaposvári püspök körleveléből)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu