Homíliavázlat

A szeretetben hősnek lenni

Az egyházi év végéhez közeledünk, a szentírási olvasmányok a végítéletről szólnak, mintegy felkészítve bennünket Krisztus, a mindenség királya ünnepére. Első hallásra talán félelmet ébreszthetnek bennünk azok a vészjósló prófétai szavak, amelyek ma templomainkban elhangzanak. Jézus azonban nem riogatni akar bennünket: a készenlétre helyezi a hangsúlyt. A mai olvasmányok tehát arra hívnak, hogy készen legyünk az Úr érkezésére. Nem belemerülve ennek a világnak dolgaiba.

Az ifjúsági közösségben halottak napja tájékán néha felteszem a kérdést: ha tudnád, hogy egy órád van még itt a földön, mit tennél? Vagyis: kész vagy-e az Úr érkezésére?

Ismerős történet - melyet több szenttel kapcsolatban is emlegetnek, én Borromeo Szent Károlyról olvastam -, hogy biliárdozás közben megkérdezték, ha tudná, hogy egy órája van még hátra, mihez kezdene. Ő mosolyogva válaszolta: "Folytatnám tovább a játékot."

Ugyanakkor Szent Erzsébetre is emlékezünk ezen a vasárnapon. Erzsébet a szeretetben volt hősies. Az utolsó ítéletkor az Úr pontosan ezt kéri számon majd tőlünk: mennyire járta át életünket a másik ember iránti szeretet.

Az a szeretet, amelyet Krisztus hozott a földre, nem érzelmek kérdése, hanem szabad döntésünkön múlik. Ha el tudom fogadni Isten szeretetét életemben, akkor leszek képes mást is szeretni - az ő szeretetével.

A szeretet mindig a kapott szeretet túlcsordulása. Amit kaptam, azt adom tovább. Ennek a szeretetnek - látjuk Erzsébet életében is - egyetlen mértéke van, a mértéktelenség. Jézus búcsúbeszéde szerint úgy kell szeretni egymást, ahogy a Szentháromság személyei egymásra irányulnak.

Az Atya szeretetével fordulni a másik felé, toronymagas elvárásnak tűnik.

A híres pszichiáternek, Sigmund Freudnak igaza van, amikor azt írja, hogy nincs a földön olyan ember, akit magamnál jobban tudnék szeretni. Igaza van, de csak azzal a kiegészítéssel, hogy Isten nélkül. Viszont Jézussal együtt képes vagyok.

A szeretet lényege a pazarlás. Azt jelenti, hogy a másik belőlem él. Nem lehet adok-kapok módon szeretni. Lépek egyet, s a következőt csak akkor, ha a másik is lépett.

Az önátadó szeretet sehol nem valósul meg úgy, mint a házasságban. Egy tévés játékban azt kérdezték a versenyzők nő tagjaitól, hogy mi volt az a legszebb mondat, amelyet a férjüktől hallottak. Az egyik válaszoló szerint az, amikor férje megdicsérte, elismerte. A "nyertes válasz" így hangzott: "A legszebb mondat az volt, amikor éjszaka felsírt a legkisebb gyermekünk, és férjem a fülembe súgta: aludj csak tovább, majd én elaltatom."

Istenben bizonyára hihetetlen vágy van, hogy azzá váljak, amivé válhatok. A szeretet az, ami a növekedést adja. Az ember azzá válik, amit szeret. Ha Istenen csüng a szíve, az övé lesz, ha csupán ennek a világnak dolgain, akkor földies marad.

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu