Zászló, gumibot, vízágyú - október 23-a Budapesten

Amit most már bizonytalankodás nélkül elmondhatunk: a forradalom és szabadságharc ötvenéves évfordulóján még mindig nem ért véget ‘56.

A Műszaki Egyetem aulájából, forradalmunk bölcsőjéből, kultikus helyéről kitiltották az ünneplőket - a köztársasági elnökkel egyetemben -, a Parlament elől pedig erőszakkal elüldözték a hazug kormány ellen tüntetőket, akikkel előzőleg megegyeztek, hogy maradhatnak.

A tartásukat el nem vesztett vidékiek és budapestiek a történtek után október huszonharmadikán délutánra már nagy tömegben az utcára vonultak. A Nádor utcában, majd a bazilika előtti téren gyülekező, egyre nagyobb létszámú tömeg a Corvin közhöz vonult, ahol részt vett a Wittner Mária és szabadságharcos társai részvételével tartott ünnepen - de már nem csupán ünnepelni akart, hanem élni akarta, és élte is saját történelmét; a múltba révedés helyett, a hősök példájából, szelleméből erőt merítve elindult vissza, a Kossuth tér felé.

A rendőrök már várták a forradalmárokat, akik valódi demokráciát követeltek, és a legitimitását vesztett kormányt távozásra szólították fel, a sokszorosan méltatlanná vált úgynevezett miniszterelnökkel együtt. A hatalom pedig a nemzeti ünnepen elővette az ő ünnepi ajándékát: a Kossuth tér felé haladó forradalmi tömegbe lövette könnygázlövedékeit, bevetette vízágyúit, gumibotokkal, lövedékekkel támadt a magyar emberekre. Az összecsapás közben az egyik lövedék egy Bajcsy-Zsilinszky úti polgári lakás ablakán keresztül berepülve ki tudja, kit talált el... Az utcán messzire ellőtt lövedékek bizonyosan gyermeküket is magukkal vivő tüntetőket, idős forradalmárokat, nőket is elértek, menekülésre, de nem meghátrálásra késztetve a demonstrálókat, akik nem adták meg magukat a rendőrrohamok ellenére sem. A valósághoz hűen közvetítő Hír TV operatőrének kamerája megörökítette azokat a tüntetőket, akik csupasz kezüket a rendőrpajzsokra téve próbálták megállítani a karhatalmat. Voltak, akik beindítottak egy ünnepi díszletnek kiállított, mégis üzemképes tankot (!), valamint egy tehergépkocsit, és azokkal próbálták felvenni a harcot a nagy tömegben mozgósított rendőri erő ellen, amely fél hat óra tájban már körülzárta és kiürítette a Deák teret. A rendőrök ezt úgy érték el, hogy - egyes hírforrások szerint - minden addiginál durvább rohamot indítottak a tüntetők ellen. Lovas rendőrök rohantak a tüntetők felé, majd gumilövedékeket és vízágyút is bevetettek. A demonstrálókat környékbeli mellékutcákba szorították be, ahol az emberek kis híján agyontaposták egymást. A rendőrök a mellékutcákba könnygázgránátokat is belőttek. A könnygáz és gumilövedékek sok embert fejmagasságban értek, több sérülést okozva.

Mindeközben, a történtektől talán száz méterre - több mint százezer résztvevővel - ellenzéki ünneplés zajlott az Astoriánál. A szónoklatok közben a rendőrök - több százan, talán ezren - tovább lőtték könnygázlövedékekkel a tömeget. A szónokok erről nem szóltak.

Ünnep és történelem: egyszerre. Így, koraeste már inkább az utóbbi. A szerkesztőség Kossuth Lajos utcai ablakain is behallatszik a lövedékek sípolása, a cirkáló rendőrhelikopterek motorzaja, és a felháborodás: az emberek kisebb-nagyobb csoportokban állva elemzik a történteket. Lapzártakor még nem tudható, hogy milyen esténk lesz ... ‘56 még nem ért véget. Ez pedig érthető: mert egy szabad nép nem tűrheti sem a zsarnokságot, sem a hazugságot.

A felvonulási téren nem-régiben elkészült - sokak által erősen vitatott - ‘56-os emlékmű az egyénekből egyet akaró tömeggé erősödő népet jeleníti meg. Tetszik, nem tetszik (akár mint történelmi tény, akár mint műalkotás): ez a forradalom. És 2006. október 23-án, a forradalom emlékün-nepén azt látjuk, könnygáz marta szemmel, hogy az emlékmű is megelevenedik. Ötvenhat tényleg nem ért véget...

KL-KT

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu