Sztrapacska és Visegrád

Annak idején, 1995-ben, amikor a magyar-szlovák alapszerződést Brüsszelben aláírta a két ország akkori miniszterelnöke, a szlovák átadott a magyarnak egy iratot. Ez az alapszerződés számunkra talán legfontosabb, a szlovákiai magyar kisebbségre vonatkozó cikkelyének érvénytelenítése volt. A magyar miniszterelnök átvette a dokumentumot. Amikor a budapesti parlamentben az akkori ellenzék kifogásolta az átvételt, a kormányfő számunkra jelentéktelen sztrapacskareceptnek minősítette az iratot... A magyar miniszterelnök cinikusan elintézte mindkét nemzet meghatározó értékét, az oly vitatott és nemegyszer fájdalmas szlovák nemzettudatot, és a mi közismert felelősségünket felföldi (felvidéki) elszakított nemzetrészünkért. A sértés egyforma súlyú volt magyarnak és szlováknak. Bocsánatot kellett volna kérniük a szlovák nemzettől a magyar nemzetben gondolkodó magyaroknak, de erre köztük sem akadt vállalkozó személyiség.

A minap a magyar miniszterelnök nem volt hajlandó tárgyalni Visegrádon szlovák kollégájával, mert abból, úgymond, csak veszekedés lett volna. Súlyos sértés érte a szlovák miniszterelnököt, mert a magyar megfosztotta őt a jóhiszeműség vélelmétől. Hivatkozása a szélsőséges koalíciós partnerre ugyancsak álságos. Egyrészt felszínesen ismerik nálunk a szlovák koalíciós viszonyokat, másrészt a söprögetés a saját porta előtt is szükséges, harmadrészt a szlovák párt tagságának "európai" felfüggesztésén nekünk inkább sajnálkoznunk kellene. A visegrádi sértésért megint bocsánatot kellene kérni, mint annak idején a sztrapacskáért.

Az egyívású két magyar miniszterelnök nemzeti ügyintézése tanúság a másként gondolkodásra, cselekvésre szlovák ügyeinkben is. A szlovák katolikus püspökök június végén eljöttek közös ősi székvárosunkba közös imádságra és bocsánatkérésre. Evangélikusaink világtalálkozója nyitott a magyar-német-szlovák egykor volt közösség újraalkotására. Boldog Salkaházi Sára ünnepén szlovák szó hangzott a magyar főpásztor szentbeszédében, és fölemelő szimbólum volt a nyugalmazott főrabbi és a bíboros békecsókja. Nemzet, etnikum, többség és kisebbség szent dolgok. Tudományos kutatással a keresztény Európa erkölcsi alapjának felhasználásával arra kell törekedni, hogy e szent dolgok segítsék a nemzeti békességet, a nemzeti értékek kölcsönös megbecsülését.

Megbocsátás, bocsánatkérés, jóhiszeműség, sok-sok ismerkedés, párbeszéd, tárgyalás tisztázza majd a boldog felismerést, hogy a szlovák nemzet kultúrája évszázadokon át azonos a magyarral. A különválás XIX. század derekától tartó sérelmeinek kölcsönös megvallása a felebaráti szeretet, megértés nemzetek közötti gyakorlása, a sztrapacska és Visegrád segítse a helyes út felismerését magyar-szlovák összefüggésekben is.

Käfer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu