LITURGIA

Értelemkeresés

Lélektani szempontból a liturgia egyik legjelentősebb funkciója az értelemadás. Gondolkodó emberként életünk minden történését igyekszünk "bekeretezni", azaz a tényhalmazokat rendezett értelmezési keretbe gyűjtjük, és beleillesztjük azt a világról eddig megalkotott képünk egészébe.

Életünk egyik legfenyegetőbb lehetősége, hogy egy ponton kiderülhet: ahogy eddig láttuk a világot, az embereket, a legfontosabb kapcsolatainkat, téves, elhibázott, hamis volt, s ezért életünk egész eddigi építménye öszszeomlik. Ha ez előfordul, a romokból kell újraalkotni mindent.

A keresztény ember legtágabb értelmezési kerete egy, az Isten által létbe hívott és létben tartott történetfolyam, amelyen belül mind az egyéni életnek, mind pedig a történelem egészének kijelölt célja és beteljesedése van. Ebbe az üdvtörténeti keretbe helyezi a liturgia újra és újra életünk eseményeit, sőt, tudatosítja bennünk, hogy életünk minden mozzanata része az üdvtörténetnek: annak lefrissebb hajtása. A liturgikus ünneplés felbecsülhetetlen értéke, hogy ez nem pusztán értelmi szinten történik.

Érdemes végignéznünk azon embertársaink tömegein, akik átlag kéthavi vagy féléves rendszerességgel rátalálnak életük aktuális üdvözítő ideológiájára, majd az elkövetkező időszakban időt és pénzt nem kímélve teljes bedobással hisznek abban. Ez mindaddig tart, míg el nem éri őket a következő, még jobb, még nagyszerűbb, még megváltóbb eszme, tanrendszer, életmód-megújító kúra. Az éppen aktuális üdvözítő eszme, életszemlélet elsajátítása ezekben az esetekben valójában nem történik meg: csupán valamiféle haszonelvű felületességgel közelítenek azokhoz. Ugyanez látható egyébként nálunk is a tömeges első-utolsóáldoztatások esetében. A megváltást ily módon keresők élete szakadatlan újrakezdések, előremenekülések végeláthatatlan sorozatává lesz, amiben igen kicsi az esély egy szilárd értékrend és távlati célok megtalálására, valamint megvalósítására.

A liturgikus cselekmények ismétlődő ünneplése lehetőséget ad életünk gondviselésszerű dimenziójának élményszerű elmélyítésére. Mivel a liturgia nem pusztán szövegek elmondásából áll, hanem szimbolikus cselekvések öszszessége alkotja, az abban való cselekvő részvétel az értelem, az érzelmek jóval több szintjét képes feltárni, mint amit a pusztán racionális megközelítés elérhetne.

A rituális ünneplés lehetőséget ad a tőlünk különböző, minket meghaladó isteni bölcsesség és kegyelmi erő befogadására, önmagunk megújuló átadására, segítséget nyújt az életünkre állandóan záporozó kérdések és problémák megoldásában. Ez pedig feltétele a valódi, a teljes személyiséget átjáró-átalakító értelemkereső elmélyülésnek. Közösség Istennel, és egy Krisztus által megújult közösség embertársainkkal. A megváltás megvalósulásának erre az útjára hív meg bennünket egyházunk a liturgiában.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu