Hangulatjelentés

Átgázol

Döbbenetes, hogyan gázol át rajtunk a történelem! Még csak hátra sem pillant, úgy robog tovább.

1972-ben születtem. Harminc évvel a világrajövetelem előtt Horthy Miklós kormányzó lovagolt Budapest utcáin, sarkantyúsan, oldalán karddal. Harminc évvel a születésem után félmeztelen kamaszok mászkálnak Budapest utcáin, testékszerekkel és tetoválásokkal, kezükben mobiltelefonnal, vállukon hordozható számítógéppel.

Tizenhat évvel a születésem előtt orosz tankok vonultak a pesti Thököly úton, ahol felnőttem. Négy évvel a születésem előtt magyar tankok vonultak Csehszlovákiába, vérbe fojtani a prágai tavaszt. Tizenhét évvel a születésem után újratemették Nagy Imrét, kikiáltották a köztársaságot, bevezették a többpártrendszert. Tizenhat évvel a születésem előtt Pesten ledöntötték Sztálin szobrát, és emberek tucatjait lőtték agyon a Parlament előtt. Tizennyolc évvel a születésem után, a Gellért-hegy tetején segítettem feldarabolni a hatalmas, acélból készült vörös csillagot, és a hajam szála sem görbült. Tízéves voltam, amikor a szüleim egy hallatlanul modern találmányt vásároltak: szovjet gyártmányú színes tévét. Harmincéves se voltam, amikor minden utcasarkon plazmatévét reklámoztak. Tizenkét éves koromig összesen két televíziós csatorna létezett: az MTV1 és az MTV2. A második csatorna csak délután négy órától sugárzott. Minden hétfőn teljes adásszünet volt. Tizennyolc éves koromban harmincnál több televíziós csatorna volt fogható, műholdakon keresztül.

Édesapám legnagyobb úti élménye az volt, hogy negyvenévesen, egy szocialista brigád tagjaként, három napra kijutott az NDK-ba. Én tizennyolc évesen, budai cserkészek társaságában, zsebemben világútlevéllel jelen voltam a berlini fal lebontásánál.

Tizenhat évvel a forradalom után születtem. Ugyanennyi idő: tizenhat év telt el az úgynevezett rendszerváltás óta. Számomra gyerekkori élmény, hogy egy fekete-fehér tévén láttam Leonyid Iljics Brezsnyev temetését. Fiatalkori élményem, hogy jelen voltam Antall József temetésén. A mai középiskolások számára Brezsnyev és az Antall-kormány: érdektelen adatok a gimnáziumi történelemkönyvből.

És az 1956-os forradalom is csak egy érdektelen adat, ne ámítsuk magunkat. Szomorú ezt kimondani, de igaz. Ki volt az a Mansfeld Péter, ki az a Wittner Mária? MP3-as lejátszó, business marketing, akciós árú SMS, az igen, az trendi. De ugyan minek kellene meghalni a hazáért?

A Fiatal Írók Szövetsége ez év elején elhatározta: a fiatal (negyven év alatti) magyar költőket felkéri, hogy írjanak verset 1956-ról, és az elkészült művekből megjelentet egy reprezentatív antológiát. Hatvannál több poétának küldtek invitáló levelet - méghozzá csupa olyan embernek, akiről politikai-szellemi irányultsága alapján joggal feltételezhető, hogy érdemi mondanivalója van forradalmunkról. Ám az történt, hogy a felkért költők többsége visszaírt: neki bizony nincs mit mondania 1956-ról, számára semmit sem üzen. Végül olyan kevés vers gyűlt össze, hogy a tervezett antológia kútba esett.

Szeptember másodikán meghalt a legidősebb magyar költő, akin átgázolt a huszadik század, és aki ezt szilárdan átvészelte. Meghalt a történelem tanúja, a recski haláltábor egykori rabja, az 1910-ben született Faludy György. Aki nagyra becsüli a francia kultúrát, az minden bizonnyal Francois Villon költészetét is értékeli, talán még Faludy átköltésében is. A haláltánc-ballada Faludy-féle refrénje mindannyiunkra illik, a történelmi mókuskerék összes futóbajnokára:

s az évek szálltak, mint a percek,

kiontott véred harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu