|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Homíliavázlat "Uram, hogy lássak!" A jerikói vak meggyógyításának epizódja arra sarkall bennünket, hogy a lelki-szellemi értelemben vett látásról eszmélődjünk. Valamennyiünkben él a mély vágy, hogy megtaláljuk az igazságot, hogy lássuk az élet értelmét; sőt, látni szeretnénk Istent, aki maga az Igazság, a végső Értelem, minden titkok nyitja. A hit is bizonyos értelemben látás, de nem közvetlen Isten-látás. Ez csak odaát, az örökkévalóságban adatik meg nekünk. Szent Pál írta a korintusiaknak, hogy most még tükör által, homályosan látunk (1Kor 13,12). És mégis él bennünk a kimondhatatlan és kiolthatatlan vágy Isten látása után. Szent János apostol írja evangéliuma elején: "Istent sohasem látta senki. Az egyszülött Fiú-Isten, aki az Atya kebelén nyugszik, ő nyilatkoztatta ki" (Jn 1,18). Ugyancsak János evangéliuma a vakon született meggyógyításakor írja Jézusról: "Én vagyok a világ világossága." Ez ugyanazt jelenti, amit másutt a Mester így fejez ki: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet." Ezt a világosságot és utat kell követnünk a hitben, hogy életünk legyen. De János már a prológusban jelzi a hitetlenség tragédiáját: "Az igaz világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött, de a világ nem ismerte fel őt." A hitetlen, bőnös világról van szó. És mindannyiunkban van egy hitetlen, mindannyiunkban a bűn elhomályosítja a tiszta látást, vakká tesz. "Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent". A tiszta szív és a tiszta szem valamiképpen "meglátja" az Istent, a Teremtőt és a gondviselő Atyát. Főleg pedig a szerető szív lát világosan. Mert Saint-Exupéry szavaival: "Az ember csak a szívével lát jól." De ismét csak idézhetjük Szent Jánost, aki első levelében ezt írja: "Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet" (1Jn 4,7-8). És még: "Ha valaki azt mondja »én szeretem Istent«, de a testvérét győlöli, hazug az. Mert aki testvérét, akit lát, nem szereti, nem szeretheti Istent, akit nem lát" (1Jn 4,20). Mindezt ragyogóan kifejti XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű enciklikájában, ahol egyrészt megmagyarázza az igazi szeretet mivoltát, továbbá az isten- és az emberszeretet elválaszthatatlan egységét, végül pedig rávilágít arra, hogy az élő hitnek a szeretet cselekedeteiben, a "karitászban" kell gyümölcsöznie. Az igazságot élni kell, mert csak az jár világosságban, aki megteszi az igazságot (vö. Jn 3,20-21). Ezért az Igazság és a Szeretet Lelkét kell kérnünk, hogy a nekünk adott kegyelem (szeretet) révén megismerhessük Isten irántunk való szeretetét, és a szeretet "szemével" megláthassuk a Szeretet-Istent. Szabó Ferenc
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|