Szentírás-magyarázat

A megmentő hit

Évközi 30. vasárnap - Mk 10,46-52

Márk evangéliumában a szenvedés háromszori megjövendölésére épített kompozíció (8,27-10,45) után és Jézus jeruzsálemi működése (11,1-től) előtt még egy utolsó csodaelbeszélésről olvasunk. Jézus tanítványaival úton van a jeruzsálemi templom - és a golgotai kereszt felé. A Jerikótól Jeruzsálemig vezető út mellett ott ül egy vak koldus: üres kézzel, világtalan szemmel, a peremre szorultak magányával. Senki sem veszi észre a tanítványok és a velük tolongó sokaság közül, de Bartimeus - mert ez volt a neve - az elkapott szófoszlányokból vagy éppen az előtte elhaladóktól megtudja: a názáreti Jézus vezeti a zarándokcsoportot. Korábban is hallhatott már valamit róla, hiszen így kezd kiáltani: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" A Dávid fia messiási fenségnévként itt fordul elő első alkalommal az evangéliumban, és egyben megadja a jeruzsálemi bevonulás ünnepi hozsannájának alaphangját (11,9). A kiáltó vak alkalmat szolgáltat Jézusnak arra, hogy ebben az utolsó gyógyításban jelszerűen felmutassa: hogyan kell érteni dávidi uralmát az e világi időben. Egyre világosabban körvonalazódik: Jézus beteljesíti, amit Izajás ígér az Úr szenvedő szolgájáról: "...nyisd meg a vakok szemét...", "Ti vakok: nézzetek ide és lássatok!..." (Iz 42,7-18)

Jézus meghallja, ha valaki hozzá kiált, a sokféle zajból is kiszűri, ha valaki könyörületért fohászkodik. És "Jézus megállt", hogy magához hívhassa a vakot. Az emberek, akik az imént még el akarták hallgattatni, most jóvátehetik érzéketlenségüket, és továbbadhatják a hívást. Néhány szóval bátoríthatják is, mivelhogy Jézus hívja őt. Nem Jézus lép hozzá, hanem ő jön Jézushoz. Jézus megőrzi Dávid fiának királyi vonásait, a vak pedig ledobva magáról felsőruháját, felugrik és odasiet hozzá. Nincs értesülésünk arról, hogy Bartimeust bárki kísérte volna, mégis odatalál Jézushoz. Az ép szeműek között - hozzájuk számítva az értetlenkedő, egymással civakodó tanítványokat is - a hívő vak az egyetlen "látó". Pillanatokon belül egymás előtt áll, egymással találkozik a rangrejtett messiási király és a vak, félig mezítelen koldus.

Az eddigi élénk ábrázolással ellentétben Jézus és a vak párbeszéde - noha az egész jelenet csúcspontja - meglehetősen szokványos. Aligha véletlen azonban, hogy Jézus ugyanazt kérdezi Bartimeustól, mint néhány verssel korábban Zebedeus fiaitól (vö. 36): "Mit akarsz, mit tegyek neked?" A párhuzamnak bizonyára az a szándéka, hogy szembeállítsa a kétféle kívánságot. Az előbbiek önző versengéssel hatalomra törnek ("Add nekünk, hogy egyikünk a jobb kezed, másikunk a bal kezed felől üljön dicsőségedben"), Bartimeus pedig Jézus irgalmára vágyik, amely megnyitja a szemét: "Mester, hogy lássak!"

"Menj, a hited meggyógyított" - válaszol Jézus a kérésre. Figyelemre méltó, hogy a történetben a vak testi meggyógyulása háttérbe szorul, szinte észrevétlenül történik. Egyedül a vak ember hite áll a figyelem homlokterében: a szemek megnyílásánál sokkal nagyobb csoda a lélek megnyílása. Vagyis ez a hit megmentő, gyógyító hit, mivel Jézus szabadító, üdvözítő hatalmában részesít. Belőle születik az igazi látás, amely több és mélyebb, mint egy testi szerv működése: felismerése a legnagyobb titoknak; annak, hogy Jézusban Isten könyörülő irgalma kiárad a világra. Belőle támad Jézus követése, amely tudja, miért visz Jézus útja Jeruzsálembe. A zárómondatban a "követte őt az úton" leheletfinom ellentéte a "menj" hagyományos formulának. Jézus követése: Jézus életében való részvétel, mégpedig a "keresztig".

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu