A Gondviselés is elérkezettnek látta az időt

Újra szólnak a harangok a nagyszőlősi ferences templomban

Nagyszőlős központjában, a plébániatemplommal szemközt tekintélyes, vastag falakból rakott fehér épület áll, hozzáépítve egy templom. A látvány máris árulkodó, ez csak ferences kolostor lehet, annak ellenére, hogy röviddel ezelőtt is még a helyi ateista múzeum kiírása szerepelt a bejáratnál. Most azonban - hosszú évtizedek után - Majnek Antal munkácsi megyés püspök fölszenteli az istenházának visszaállított templomot. Október 23-án a harangok ezt hirdetik...

Hosszú út vezetett idáig. A neves alkalomból tekintsünk bele - ahogyan mondani szokták - a múlt szétnyíló lapjaiba. Az 1520-as években egy jeles esemény tette minden időkre nevezetessé a szőlősi rendházat. Fridrich Urbán szerint még 1521 előtt, más források szerint 1524-ben, a megújuló török veszély miatt - a rendtartományi gyűlés határozata alapján - Kapisztrán Szent János (1386-1456) ereklyéit a szerémségi Újlakról (Szerbiában Ilok néven találjuk, s a Duna menti hegy tetején ma is ott az ősi kolostor) biztos helyre kellett menekíteni, és a kiszemelt hely a szőlősi kolostor lett volna. Hogy el is került-e Szőlősre vagy sem, máig talány.

Hét évtizeddel mindezek előtt a nevezetes nagybeteget - így a história -, aki csodával határos módon mentette meg az országot, és ezzel Európát a török megszállástól, maga V. László király is kétszer felkereste. Saját orvosát rendelte mellé, de segíteni már nem lehetett. A már akkor szentként tisztelt ferences a szerémségi Újlakon 1456. október 23-án örökre lehunyta szemét. Holtteste hat napon át feküdt a ravatalon, amelynél azonnal megkezdődött a csodás gyógyulások sorozata. Sírja valóságos búcsújáró hely lett.

Az ereklyék átszállításáról meghozott döntés igencsak megalapozott volt. Két évvel később, 1526. augusztus 8-án a törökök elfoglalták Újlakot, s a ferences templomot mecsetté alakították.

A szent ereklyéket menekítő újlaki ferences atyák 1525-ben levelet küldtek a Szőlősön tartott rendi káptalannak arról, hogy Kapisztrán János testével szerencsésen eljutottak Szegedig. Semmilyen más használható okleveles adat nem maradt fenn az ereklyék megérkezéséről Szőlősre.

A szőlősi szerzetesi rendház híressé vált - olvassuk tovább Fridrich Urbánnál - egyrészt a növendékek nagy száma, másrészt a tartományi gyűlések miatt.Más forrásmunkák is megemlítik a szalvatoriánusok 1525. június 4-én, Nagyszőlősön megtartott rendtartományi közgyűlését.

Az országos méretű testvérharc nehéz bűnével megterhelt hosszú időszak után - a reformáció és a katolikus megújulás, illetve a török hódoltság idejére utal a krónikás - a XVII. század második felében, keserves megpróbáltatások árán maradtak itt a barátok. Szőlősön igencsak siralmas állapotok uralkodtak: nemcsak templom, de katolikus hívő is alig maradt. A szegény Krisztus elkötelezett, alázatos és vidám követői mégis hűséges szolgálatot teljesítettek, hogy hosszú évtizedek után újraélesszék e vidéken a katolikus egyházat. Joggal tulajdoníthatjuk nekik azt az érdemet, hogy a XVIII. század első felében Nagyszőlősön már élő egyházközség volt jelen.

Az ősi plébániatemplommal átellenben álló ferences kis rezidencia, s a hozzá tartozó templom javíttatásának költségeihez a tizenkilencedik század közepén a szent emlékű szatmári püspök, Hám János járult hozzá. Később a vidék ura, a Perényi-család engedélyezte a zsindelykészítést a ferences rezidencia, illetve a templom befedésére.

Az 1980-as években folyó restaurálási munkálatok közben a Nagyszőlősi Helytörténeti Múzeumban, amely akkor már több mint három évtizede a hajdani ferences kolostor épületét használta, a templomtorony falában rátaláltak egy oda befalazott emlékiratra. Ebből kiderül, hogy1845. június 17-én, éjjel kettőkor ledőlt a ferences templom tornya. Az oka ismeretlen maradt. Két év múlva helyébe csak egyszerű, alacsony fatornyocska került, mely 1886-ig szolgált, mert elkorhadt és életveszélyesnek minősítették, így lebontották.

1920-ban, a csehszlovák uralom idején az ősi nagyszőlősi plébániatemplomot műemlékké nyilvánították, felújították. A szőlősi ferences kolostor pedig, úgy tűnik, 1924-ig üresen állt. A megalakuló szlovák szalvatoriánus provincia azután Bilovesky Kallisztusz fiatal atyát helyezte a szőlősi rezidenciára, a következő szőlősi házfőnök Bálint József Benedek lett. A reményteli folytatás nem tartott sokáig. Rendi határozatként 1931. május 30-án Lukács Szerén atya, átengedve a kolostort a nagyszőlősi egyházközség tulajdonába, utolsó szőlősi ferenceseként végleg elköszönt itteni híveitől.

A megpróbáltatás, a szovjet uralom éveiben a nagyszőlősi ferences templomra is a megszentségtelenítés és gyalázat, a rombolás és hosszú évek súlyos némasága várt. A közeli cipőgyár gumiraktárának használták. A templombelső díszei eltűntek, az oltárt lerombolták. A toronyról még a kereszt is lekerült.

Aztán 1989-ben Magyarországról megérkeztek - viszszatérek - az első ferencesek Nagyszőlősre. A kolostor épületének visszaszerzése nemcsak az egyházközség, de a kis ferences közösség szívügyévé is vált. Az új államelnöki rendelet értelmében a "nem rendeltetésük szerint használt egyházi épületeket" vissza kellett szolgáltatni jogos tulajdonosuknak, az egyházaknak. 1992-ben így meg is ígérték a templomot és a kolostor földszinti részét. Ám az ígéretre és az ominózus elnöki rendeletre való hivatkozás még hosszú évekig hiábavaló volt. 1993 októberében is csupán Kapisztrán Szent János napjának megünneplésére engedték át az amúgy üresen álló ferences templomot. Miért nem véglegesen és azonnal? Talán az utókor már higgadtabb és objektívebb választ ad erre.

Mindenesetre 1992-ben a ferencesek rászánták magukat, hogy meglátogassák az elődeik által annyiszor újjáépített kolostort. A helyzet fonákságát jól mutatja, hogy a névleg működő Tájismereti Múzeumba a jámbor szerzetesek az ungvári ateista múzeum belépőjegyével mehettek be...

A szőlősi egyházközség azonban szárnyakat kapott a ferences atyák jelenlététől: értük és számukra vissza kell szerezni a ferences kolostort, a jogtalanul, erőszakosan államosított egyházi tulajdont! Az erőt, kitartást ehhez a szelíd, jámbor ferences intés szolgálta: ha az isteni Gondviselés is elérkezettnek látja az idejét, az akadályok maguktól is elhárulnak.

A nagyszőlősi ferences templom ma még mindig romos állapotban van ugyan, de a Gondviselés révén ismét az egyház s az újkori ferencesek szolgálatára áll, részben felújítva, részben hűséges szegénységben, új reményeket s lehetőségeket kínálva. Ha minden másban megismételte magát a történelem, úgy hiszem, közel az az idő, amikor e templom Porciunkula-búcsúja újra ide vonzza majd a zarándokok seregeit, hogy újabb csendes és igazi megtérések helyszíne lehessen. A mai ferencesek szolgálatát, akár korábbi elődeikét, nem azon mérik le majd a végső ítéletkor, hányszor építették újjá kolostorukat s templomukat, mennyire mélyen tudták megélni a sokszor és különféle módon megzavart kolostori csendet vagy közösségi életüket. Sokkal inkább azon, mennyi alázattal és hiteles testvéri szeretettel melegítették meg a fázó, megértésre és segítségre szoruló lelkeket, hányakat segítettek a béke útjának követésére, s közben mennyi tanúságot tettek az irgalom és jóság Uráról.

Összeállította: B. A.

Fotók: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu