A Hamász és a Hezbollah világa

Sokat hallunk és olvasunk az iszlám világról, illetve nemcsak vallási, de politikai, sőt terrorszervezeteiről, mégis nehéz eligazodni. Az iszlám vallást és politikát leginkább meghatározó különbség a síiták és szunniták irányzata. Az muzulmánok nyolcvan százaléka szunnita, kisebbségük síita. Ez a szakadás igen korán bekövetkezett. Amikor Mohamed próféta 632-ben meghalt, a közösség egyik része Aéi ibn Abi Talibban, a próféta unokatestvérében látta a hivatott vezetőt, és őt akarta kalifává (helyettesítőjévé, utódává) tenni, míg a hívők másik része Abu Bakr, a próféta apósa mellett foglalt állást. Nagy viták után az utóbbi lett a vezető.

Abu Bakr 634-ben bekövetkezett halála után ismét két jelölt osztotta meg a közösséget: Umar és Othman. Ekkor már mélyebb volt a válság, mert a két vetélkedő küzdelme 656-ig tartott, amikor egy harmadik személy, Ali kezébe került a vallási és politikai hatalom. De a vita és fegyveres küzdelem folytatódott. Alival szemben Damaszkusz muzulmán helytartója, aki már semmiféle rokonságban sem állt a prófétával, megalapította az iszlám történelem első, úgynevezett Omagád-dinasztiáját (661-750), Alit pedig meggyilkolták.

Ali követői (arabul siat Ali, vagyis a síiták) azonban nem nyugodtak bele, hogy ne a próféta rokona legyen a vezető, és a másik dinasztiát illegitimnek, törvénytelennek tartották. A vonatkoztatható Korán-szövegeket különbözőképpen értelmezték. Bekövetkezett a szakadás síiták és szunniták között, ami 680-ban véglegessé vált. Ugyanis akkor, a mai Irak területén fekvő Kufa városban felkelés tört ki a már említett Omagád-dinasztia ellen. A lázadók segítségül hívták Husszeint, a próféta Medinában élő unokáját, de az Omagád hatalom a mai Kerbela közelében kíséretével együtt megölte őt. Ennek az esetnek máig tartó, nagy jelentősége van az iszlám történelemben, hiszen a próféta leszármazottját ölték meg.

Önálló síita teológia és szertartásrend alakult ki a szakadás elmélyülése után. Husszein - síita felfogás szerint - vértanúként az emberiség bűneit magára vette. Egyre inkább ő lett az áldozat. Síita meggyőződés szerint az imámok valamennyien a próféta leszármazottai, és ők hivatottak a Korán szövegeinek értelmezésére, a hívők helyes útra irányítására.

A szunniták az imámoknak ezt a prófétától levezetett hatalmát nem fogadják el. Az imámok síita felfogás szerinti óriási szellemi, lelki, politikai hatalmában a próféta tanításának meghamisítását látják. Ez a legélesebb teológiai viták forrása.

A két iszlám felekezet között számos közeledési kísérlet volt már, eredménytelenül. A szunnita Hamász párt és a síita Hezbollah szervezet között, és más belső iszlám feszültségek mögött azonban nemcsak teológiai, hanem társadalmi különbségek is meghúzódnak. Hiszen - mint lenni szokott - a kisebbség a társadalom szélére sodródott, szegény és ezért radikálisabb. Az iszlám világban különösen összefügg vallás, politika és gazdaság. A vallási párbeszédet is ez nehezíti.

(rosdy)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu