"A szabadság nélküli lét bélyeg a nemzeten..."

Beszélgetés Angelo Sodano bíborossal

Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából magyarországi látogatásra hívott XVI. Benedek pápa képviseletében Angelo Sodano bíboros érkezett Budapestre. "Amint ötven esztendővel ezelőtt elődünk, XII. Piusz pápa együttérző lelkülettel kísérte imáival és vigasztalta szavaival a szabadságát védő magyar népet, ugyanúgy szeretnénk most mi is nagy örömmel együtt ünnepelni azokon az ünnepségeken, amelyekkel megemlékeznek Budapesten az ötvenedik évfordulón arról a hősi népfelkelésről és szabadságharcról" - olvasható a Szentatya levelében, amellyel legátusává, személyes képviselőjévé nevezte ki Sodano bíborost. - Az alábbi interjú Rómában, a bíboros Magyarországra utazása előtt készült.

Bíboros úr, ön pápai legátusként érkezett a budapesti ünnepségekre, hogy megemlékezzék a magyar nép által a szabadságért vívott küzdelmekről. Milyen érzésekkel érkezett Magyarországra?

- Őszinte csodálatot érzek ez iránt a nép iránt, amely - ezeréves történetének egy különösen nehéz pillanatában - képes volt küzdeni a szabadságért. Szent István király népének sokszor kellett harcolnia szabadságáért, és véráldozatai gyakran hiábavalónak látszottak. A kommunista diktatúra pedig különösen sötét lapja tétlap a magyar nép történelmében. A forradalom ötvenedik évfordulóján méltó megemlékezni azokról, akik életüket áldozták azért, hogy visszaadják a nemzetnek az őt megillető szabadságot.

A szabadságért való küzdelem egyben egy keresztény érték felmagasztalását is jelenti?

- Természetesen, mert a szabadságot értékként tekintve Isten művét magasztaljuk fel, aki a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, és szabad akarattal ajándékozta meg őt. Ez a keresztény üzenet alapelveinek egyik legfontosabbja, amelyeket a II. vatikáni zsinat ünnepélyesen megerősített két nagy dokumentumában: a Gaudium et spes és mindenekelőtt a Dignitatis humanae apostoli konstitúciókban. Szükséges volna újra és újra végigolvasni ezeket a dokumentumokat, és elmélkedni rajtuk. Az egyház és az állam kapcsolata a vallásszabadság alapelvén nyugszik, ahogy azt a Dignitatis humanae 13. pontjában olvassuk: Az egyház szabadsága meghatározó alapelv az egyház és a közhatalom, valamint a civil társadalom teljes jogrendszere közötti kapcsolatban.

Vannak korábbi emlékei Magyarországról és a magyarokról?

- Sok emlékem van, amelyek szorosan öszszefűznek a magyar egyházzal és a szeretett magyar nemzettel. Nehéz időszakokban különböző alkalmakkal jártam 1970 és 1978 között a szentszéki küldöttség tagjaként - Agostino Casaroli, majd Giovanni Cheli és Luigi Poggi bíborosok kíséretében - Magyarországon. A vatikáni diplomácia célja az akkori nehéz időkben az volt, hogy próbálja kiküzdeni a vallásszabadságnak legalább legelemibb feltételeit a magyar katolikusok számára.

Később visszatértem II. János Pál pápa kíséretében, két történelmi jelentőségű apostoli látogatása útja során 1991-ben és 1996-ban. A 2000-es jubileumi évben pápai legátusként vehettem részt a magyar államiság ezeréves fennállásának megünneplésén. Folyamatos kapcsolatban voltam a vatikáni magyar nagykövetséggel és az apostoli nunciatúrával Budapesten, és természetszerűleg a magyar püspökökkel.

Van emléke azokról a magyar közjogi méltóságokról, akikkel kapcsolatban volt?

- II. János Pál pápa első látogatásakor, 1991. augusztus 16-án magam is ott voltam a budapesti Parlamentben, találkoztam Göncz Árpád államfővel, később Mádl Ferenccel, majd a jelenlegi köztársasági elnökkel, Sólyom Lászlóval is. Gyakrabban volt alkalmam találkozni a magyar miniszterelnökökkel, kezdve az elhunyt Antall Józseffel. Lelkiüdvéért a római Szent István-bazilikában mutattam be szentmisét 1994 januárjában. Horn Gyula miniszterelnökkel együtt írtam alá a Szentszék és a Magyar Köztársaság közötti közismert egyezményt 1997-ben, amely megjelölte az állam és az egyház közötti termékeny kapcsolatok új szakaszát. További találkozóim voltak a magyar külügyminiszterekkel és 2002 novemberében a parlament elnökével, Szili Katalinnal. Örömömre szolgál, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben bizonyos értelemben magam is elkísérhettem a magyar nemzetet a szabadság és a rendezett társadalmi fejlődés célja felé vezető útján.

Volt-e kapcsolata Mindszenty bíborossal?

- Igen, együttműködtem Casaroli és Cheli bíborossal, amikor Mindszenty József - a budapesti amerikai nagykövetségről 1971 őszén Rómába érkezett. Én is ott voltam a Szent János-toronyban, ahol VI. Pál pápa várta őt. Szemtanúja lehettem, amint az egyház két nagy alakja átöleli egymást. Az azt követő napokban többször is jártam Mindszenty bíborosnál. Latinul beszélgettünk, és meg kell mondanom: jobban beszélt latinul, mint én... Elbűvölt történelmi tájékozottsága, határtalan szeretete népe iránt, valamint áldozatkészsége annak szabadságáért, boldogulásáért. Emlékszem arra is, hogy a nagy magyar költő, Petőfi Sándor egyik versét idézte nekem, amely a nemzet szabadságát dicsőítette. Mindszenty bíboros úgy fogalmazott: a szabdság nélküli lét bélyeg a nemzeten. Ez a legszörnyűbb, amit Isten teremtményeinek el kell viselnie...

Bíboros úr, mit üzen a forradalmuk ötvenedik évfordulójára emlékező magyaroknak?

- Azt, hogy legyenek hűségesek keresztény identitásukhoz. A magyar haza története a vallási és a világi környezetben egyaránt tele van fénylő csillagokkal. A keresztény kultúra létfontosságú volt a magyar nép számára, amely életét mélyen átjárta. Ezen a termékeny úton járjatok továbbra is! A 32. zsoltár emlékeztet bennünket arra, hogy "áldott az a nép, melynek az Úr az Istene..." Úgy aktualizálnám a zsoltáros szavait, hogy : "Boldog az a magyar nép, akinek Istene továbbra is az Úr."

Somogyi Viktória

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu