Nézőtér

Tetemrehívás

Gondolatok az Utazás című rockoperáról

Fekete-fehér képekbe dokumentált félmúlt. Koromnál fogva ez volt a számomra ‘56. És Sziklay Ági - boldogult karszemélyzeti tag - történetei a Kiliánnál fekvő, klórmésszel leszórt hősökről. Hogy a parasztember kenyeret küldött a pesti flaszterre a srácoknak... És aztán a Bakáts tér, ‘96 nyarán... Nekem Pesten csak egy szakrális terem van. Ahol mindig ugyanaz az idő...

Olvasva, hogy a regnáló hatalom pályázatot ír ki ‘56-os színdarabra, csak mosolyogtam magamban. Mintha valaki díjat tűzne ki Az ember tragédiája témakörben. Hiszen az ‘56-os darabunk megvan! Aki ismeri, tíz éve őrzi szívében azokat a Bakáts téri esteket, ott, az arcán fekvő forradalmár körül, a torony árnyékában...

Hogy miért ez a sorsa az Utazás című rockoperának? És miért ez a sorsa a Kocsák-Miklós-műveknek rendre? Talán csak mert túl jó művek. A nagyság jele az el nem ismertség - nem erre tanít tán a kultúrtörténet? Kocsák Tibor operai zenéje éppúgy nem ismer megalkuvást, mint Miklós Tibor, ha irodalmi mű színreviteléről van szó. Tolsztoj Anna Kareninája vagy Tábori Györgytől az Utazás. A mi nemzeti operánk ‘56 tárgyában. Aki hallotta már a Szózatból épített, Erkelt idéző finálét; vagy azt a fátumként lesújtó végzet-motívumot, amely szerelmes ragaszkodást és szabadságvágyat egyazon tömegsírba taszít, az nem írna ki pályázatot.

Egy angol lady a forradalom viharába vetődik ‘56-ban, Pesten. Menteni próbálja börtönből szabadult szerelmét, az egyetemisták bálványozott professzorát. Álnéven próbálnak szökni, az országban rekedt, megrettent és gyanakvó külföldiek közt, egy buszon. A határ közelében fönnakadnak az orosz kontrollon. A tanár lelepleződik. Az orosz tiszt pedig beleszeret az angol hölgybe.

Az Utazás bravúrja, hogy képes a nagy művészet módján cseppben a tengert: átélhető, konkrét közelségben a történelmet ábrázolni. A népszerű zenés műfaj történetében ritka módon képes a tragikum színrevitelére: a szerelmesek vétek nélküli bűnhődése az elvérzett forradalom sorsát hozza testközelbe. A legnagyobb érzések -"szabadság", "szerelem" - feszülnek egymásnak az Utazás színpadán, elrendeltetésszerű kiúttalanság örvényébe ragadottan.

Szellemidézés volt a premier tíz évvel ezelőtt. Most az akkor szívembe tépő sorok kérik rajtam számon az elmúlt esztendőket. "Így lesz hát minden csókunk búcsú, és minden szavunk egy-egy búcsúszó / S a vágyunk, mit féltés és őrület táplál: a sír felé száguldó folyó..." Utazás - ötven évvel ezelőttre az akkor élteknek, a tér vérfoltos kövén megidézetteknek; és utazás nekünk, akiket ez a mű tett ‘56 megrendült híveivé. Miklós Tibi a gyerekként látott tömegsírokról mesélt... Az a negyven év ‘96-ban dermesztően közelinek tetszett. Közben felettünk is eltelt egynegyedannyi idő. A legendává lett tetemrehívás most, az ötvenedik évfordulón újra megelevenedik a Bakáts téren, új hangszerelésben, Nagy Anikóval és Sasvári Sándorral a főbb szerepekben.

Alkonyodik majd. ‘56 és ‘96 alkonya izzik a falakon. Lady Ashton megjelenik a templom előtt... A többit a sors vihara muzsikálja.

Marton Árpád

***

(Kocsák-Miklós: Utazás. A nemzeti rockoperát a Ferencvárosi Nyári Játékokon, a Bakáts téri szabadtéri színpadon július 8-án és 9-én 21 órától tekinthetik meg az érdeklődők. Esőnap: július 10. A műről bővebben: Marton Árpád: Musical Kalauz, Móra Kiadó, 1998)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu