Égi és földi születésnap

A Mester Margit Mária-emlékév újabb eseményei

Június 17-én az Unum Társaság tagjai idén is megemlékezést tartottak a Farkasréti temetőben alapítónőjük, Mester Margit Mária sírjánál - ez alkalommal az alapítónő születésének 100. évfordulójára meghirdetett jubileumi rendezvények egyikeként. Az emlékév következő eseménye július 2-án Abonyban lesz, csúcspontjára december 10-én, a születésnapon, a kispesti Nagyboldogasszony-templomban, december 16-án pedig a szülőhelyen, Tamásiban kerül sor.

A farkasréti megemlékezés parányisága ellenére érdekes közösségi esemény volt, mert a kora keresztény időkre emlékeztetett, amikor még csak a szokásos gyászszertartások bensőséges megnyilvánulásaival övezte az egyház a Krisztus-hitükért életüket áldozó tagjait. Ez a gyakorlat mégis eltért az ókori halottkultusztól. A vértanúk egyháza a komoly veszélyek árán is törekedett a test kiváltására, a sírnál tartott összejöveteleit pedig nem a földi születés, hanem az égi születés napján tartotta, és ezen nemcsak a szűken vett család, hanem az egész helyi egyház részt vett. Az égi születés évenkénti megemlékezése elszakadt a halotti tor ókori pogány hagyományától abban is, hogy evés-ivás helyett egy liturgikus ünneplés jellegét öltötte magára.

A kora keresztény hittestvérek emléke mellett Mester Margit Mária hitvalló életét idézte az idei farkasréti megemlékezés. A nővérek és a tisztelők imádkoztak az alapítónő boldoggá avatásáért. A sírra helyezett virágok azokat a liliomokat idézték, amelyek 1961-ben friss sírját borították - testi és lelki tisztaságának jelképeként. "Kis Mancikánk a legszebb fehér kis kék szemű virág. Csak maradjon ilyen nagykorában is" - mondta róla édesanyja, aki mellé végakaratának megfelelően temették. Lelkisége ma is időszerű: a családegyházról vallott felfogása, szeretettel gondozott Isten-képe, mély hit- és imaélete, valamint a környezetét mindig lelkesíteni tudó közösségi elkötelezettsége példamutató.

Margit anya temetésén a Magnificat hálaénekét zengte az akkori közösség. Idén is egy Mária-ének idézte az alapítónő lelkületét és hivatásának az Istenanyához kötődő szálait: szolgálatával ő maga is "parányi Máriává" akart válni testvérei és az egész világ számára. Ezt a Boldogaszszonyhoz fűződő egyetemes elkötelezettséget jelzi a síron felállított, földgömböt tartó Mária-szobor, valamint emlékeztet Mester Margit Mária egyik kedves szokására is. Az alapítónő mindig tartott magánál ilyen földgömböt, amelyen újra meg újra kiválasztott egy távoli pontot, és az ott élőkért imádkozott.

Az idei évfordulón a közelben sírjaikat ápolók egy imádságos keresztény katolikus hitvallás tanúi lehettek. A résztvevők pedig a tündöklő nap fényében átérezhették kétezer év egyetemes egyházi közösségélményét. Eszembe jutottak Mester Margit Mária életrajzírójának, Csávossy Elemér jezsuita szerzetes egykor mondott búcsúszavai, amelyekkel megszólaltatta a negyvenöt éve elköltözött alapítónőt:

Vendég voltam egy napig:

Bölcsőmtől a síromig.

Meghalok és megyek haza

S nem halok meg soha!

Kovács Gergely

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu