Huszonöt éve teológiai tanár

Beszélgetés Dolhai Lajossal

Dolhai Lajos vicerektor, professzor, teológiai tanár. Egerben szentelték pappá 1977-ben. 1981 óta tanít az Egri Hittudományi Főiskolán. Nemcsak az egri főegyházmegyében ismerik nevét, mivel 1991-től a PPKE Teológiai Kar Levelező Tagozatán is tanítja a dogmatikát. Szentségtani jellegű tanulmányai rendszeresen megjelennek az Új Emberben is. Ha nem is papi életének, de teológiai tanári működésének évfordulóját ünnepli a most lezárult tanév végén.

- 1952-ben születtem a Szabolcs megyei Ajak községben, amelyet "paptermő" faluként is emlegetnek, mivel 1900-tól tíz papot adott az egri főegyházmegyének. Egerben, majd a Központi Szemináriumban folytattam tanulmányaimat. 1977-ben szentelt pappá tizenhárom társammal együtt Bánk József egri érsek. Jászapátiban voltam káplán, majd két éven át (1979-1981) a római Szent Anzelm Egyetemen szentségtani és liturgikus teológiai posztgraduális tanulmányokat folytattam. Huszonöt éve az egri szemináriumban tanítom és nevelem a jövő magyar papjait. A rendszerváltás után az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán megkezdődött a hittanárok képzése, ennek szervezése is állandó feladatommá lett. A budapesti teológiai kar levelező tagozatán is tanítok. Szívesen teszem, mivel száz-százharminc érdeklődő világinak tanítani az egyház hitét kihívás és örömteli feladat.

Dogmatikát és ökumenizmust is tanít. Milyen törekvések vezetik oktatói munkájában?

- Karl Rahner, "a XX. század Szent Tamása" a saját hivatásával kapcsolatban mondta: "Arra szeretnék törekedni, hogy eloszlassam a hitigazságokkal kapcsolatos félreértéseket, nehézségeket, amennyire ez lehetséges. Szeretném, ha a keresztény hit nem jelentene súlyosabb terhet a szükségesnél. A hit bizonyos értelemben úgyis teher, de ne terheljük meg olyan állításokkal, amelyeket lusta és ósdi teológusok hozzáfűztek." Amennyire lehetséges, én is igyekszem érthetővé és elfogadhatóvá tenni az egyház hitét. Erre az a legjobb módszer, ha a magyarázatban mindig a Szentírásból indulunk ki, majd áttekintjük a dogmatikatörténetet, vagyis azt, hogy az egyház a kinyilatkoztatásból kiindulva hogyan értette meg egyre jobban a hitét, és végül fontosnak tartom a rendszerező öszszefoglalást is. Röviden fogalmazva: a hermeneutikus dogmatikai módszer híve vagyok.

Huszonöt év tapasztalatával hogyan látja a mai magyar papnevelés helyzetét?

- Sok szép és kevésbé szép tapasztalatom van. Sajnos a magyar egyházban meglévő problémák a szemináriumokban is jelentkeznek. Bármily meglepő, a kommunista idők sokkal nehezebb körülményei között jobb volt a papnevelés minősége. A szemináriumok számának növelése semmi haszonnal nem járt. Manapság már mindenki látja, hogy a mai Magyarországon nincs szükség kilenc papnevelő intézetre.

A rendszerváltás után átmenetileg növekedett ugyan a kispapok száma, de jelenleg újra csökkenőben vannak a hivatások. Ráadásul a minőséggel is gondok vannak. A szemináriumba érkező fiatalok magukkal hozzák a mai magyar társadalom minden jellegzetes problémáját. Egészen mások a mai kispapok, mint mi voltunk, illetve akiknek a nyolcvanas évek elején prefektusa (nevelőtanára) voltam. Ezért számomra nem meglepő, hogy a szemináriumba belépőknek átlagosan csak a fele jut el a szentelésig. Komolyabban kellene venni a II. vatikáni zsinat intelmét: "A növendékek megválogatásában és kipróbálásában mindig határozott magatartást kell tanúsítani, még ha fájó is a paphiány" (Optatam totius 6. pont).

Az elmúlt két és fél évtizedben ugyanakkor sok pozitív változás is történt a papnevelés területén. 1990-ben a püspöki kar bevezette a hatéves képzést, 1994-től az előkészítő jellegű közös évet Veszprémben, amely 1997-től Vácott működik, az egri papnevelő intézet propedeutikus jellegű szemináriumaként. A rendszerváltás után a szemináriumokat mint államilag elismert főiskolákat akkreditáltatni kellett. Az akkreditációs vizsgálatok rávilágítottak a teológiaoktatás hiányosságaira. A vidéki szemináriumok affiliációjának kérdése megoldódott, de az oktatás minősége, a finanszírozás és a tanárok képesítését illetően vannak még hiányosságok.

A II. vatikáni zsinat és az azt követő idők dokumentumai többször is szólnak a papnevelés reformjának szükségességéről. A Ratio fundamentalis, az új Egyházi Törvénykönyv, a legutóbbi időkben a Pastores dabo vobis szinódus utáni apostoli buzdítás és a papi szolgálatról és életről szóló direktórium még tovább gondolta és pontosította a reform szükségességét és mibenlétét. 1993 tavaszán Pio Laghi bíboros, a Nevelési Kongregáció akkori prefektusa egri látogatása során elmondta, a papnevelés négy fontos szempontját a Pastores dabo vobis külön fejezetekben tárgyalja. Az ötödik szempont pedig az, hogy a papságra készülő fiatalok egyre inkább hasonlóvá váljanak Krisztushoz, az egyház legfőbb pásztorához. A szemináriumokban minden oktatói és nevelői tevékenységnek ezt a legfőbb célt kell szolgálnia.

Kocsis István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu