Múltidéző

Lovass Gyula

Alain FournierAz ismeretlen birtok című regénye sokunk emlékezetében elevenen él, meghatározó műve ez a katolikus szellemiségű francia irodalomnak, amely nálunk is megtalálta a maga közönségét. Illő, hogy szó essék fordítójáról is, a fiatalon elhunyt Lovass Gyuláról. Harmincéves sem volt még, amikor elragadta a halál, de nálunk megmaradt, bekeretezett fényképe tekintett ránk apám szobájában. Gyakran emlegette Thurzó Gábor is, ő is úgy idézte emlékezetét, mint nemzedékük legtehetségesebbjét, aki minden általa művelt műnemben maradandót alkotott. A valóban kiváló esszéíró, remek tanulmányok, elbeszélések szerzője, Kilenc hős visszatér című regénye pedig kivételesen tehetséges írónak mutatta, aki alighanem regényíróként aratta volna a legnagyobb sikereket.

A Magvető Könyvkiadó adta ki a regényt, kritikáival és esszéivel megfejelve. 1973-ban jelent meg a kötet. Akkor már igen alaposan ismertem életművét, rengeteget tanultam írásaiból az Ezüstkor című könyvem anyaggyűjtése közben, így némi elégtételként éltem át, hogy a kötet szerkesztője engem kért föl a kísérő tanulmány megírására. Ismét nekiveselkedtem föllelhető művei olvasásának, s megint elbűvölt sokoldalúságával, tudásával, szellemességével. Megírtam a tanulmányt. A szerkesztő kedvetlenül ingatta a fejét. "Hosszú" - mondta fintorogva. Így aztán Fodor József harminc évvel korábbi nekrológja került a kötet végére. Valóban rövid volt. Ám megvolt az az elégtételem, hogy özvegye, Etelka néni - "Babának" szólították - jóvoltából kiadatlan elbeszéléseit közvetíthettem a Vigiliának, s megőriztem azt a levelét, amelyben megköszönte elhunyt férje körüli buzgólkodásomat.

A kötetről Mesterházi Lajos írt az Új Írásban, s bensőséges vonásokkal rajzolta meg Lovass Gyula arcképét. Együtt jártak egyetemre, társak voltak az Eötvös Kollégiumban. Írásában egykori barátját a "baloldali katolicizmus" irányzatába sorolta, s olyan szellemi rokonait emlegette, mint Francois Mauriac, s olyan "harcostársait", mint a francia munkáspapok. Mesterházi később alaposan eltávolodott ettől a szellemiségtől, Lovass Gyula viszont élete végéig hűséges maradt hozzá, s rendszeresen írt a katolikus lapokba és folyóiratokba, többnyire a Vigiliába.

"Majdnem fejjel volt magasabb nálunk - írta Rónay György -, ha mentünk az utcán és beszélgettünk, mindig egy kicsit fölöttünk beszélt. Fölöttünk, de soha fölényesen. Mindannyiunknál szerényebb volt."

A Kilenc hős visszatérben e rövid, ám színvonalas életmű minden fontos és korjellemző írása olvasható. Lovass Gyula annak a humanista szellemiségnek volt a képviselője, amely az emberség eszményét őrizte és képviselte egy farkasok üvöltésétől hangos korszakban, amelyben aknák, bombák robbanása nyomta el az emberi szót. "...a gyanús sámánkodások és vajákosságok korában a fegyelem és értelem igényét, mítoszok burjánzó dudvái közt az emberivé ápolt kert rendjét, az ösztönök elszabaduló, gőzös éjszakájában a féltve őrzött világosságot" óvta - amint ugyancsak Rónay György írta.

Lovass Gyula egyik könyvében egy másik levelet is megőriztem. Talán az özvegyétől kaptam, de már nem emlékszem pontosan.

"Kedves Baba (én már csak így szólítom, nem Etelkának) - nagyon köszönöm sorait, hogy rám gondolt. Jó érzés tudni, hogy megvannak a régi barátok és emlékeztetők. Már én is szegény Gyula sorsára kerültem, csak hosszabban tart, míg eltávozom. És én legalább 66 évet élhettem. Szeretettel üdvözli: Gábor. 78.11.12."

Gábor - Thurzó Gábor, aki levele írásakor valóban készült a halálra. Lovass Gyula és Rónay György már várták. Aztán Sőtér István is követte, hogy együtt szerkesszék az égben hajdani lapjukat, az Ezüstkort.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu