Farkas Péter

Egyedül nem megy...

avagy mi is a baj, és mi segíthet

Napjaink igazi válsága magában az emberben van. Minden további társadalmi, gazdasági, morális zavar innen eredeztethető.

A globalizáció ellenzői bírálják a világméretű fogyasztói társadalom kialakulását, a világ gazdagokra és szegényekre szakadását, a közösség- és családellenes individualizálódást, illetve az ökológiai diverzitás vészes csökkenését. A fogyasztói társadalom jelenlegi formájában zsákutca. A nyugati civilizáció válságban van.

Fogyatkozik és öregszik a társadalom, terjed a drog és a deviancia, bomlik a család, a globalizációval szemben egyre védtelenebb a nemzet, már-már visszafordíthatatlanul elszennyeződik a környezet, lassul a gazdasági növekedés.

A Nyugat alkonya, melyet Oswald Spengler már száz éve felismert, arra vezethető vissza, hogy Kopernikusz óta egyre messzebb kerül egymástól a hit és tudás, meghasadt az egységes világkép.

A nyugati civilizáció részét képező magyar társadalom állapota ugyanakkor rosszabb az átlagosnál. Szinte egyetlen társadalmi csoport sem maradt sértetlen a történelmi viharokban, még a látszólagos győztesek is gyakran identitás- és lelkiismereti válsággal küszködnek. A rossz lelkiállapot miatt enyészik a társadalmi tőke, az európai átlagnál is kevesebb a gyermek, több az alkoholista, rövidebb az átlagos életkor és rosszabb a közhangulat.

A legyengült társadalom nem tud helytállni a gazdaság területén sem, elégtelen az átlagos képzettségi szint, mindent elborít a bizánci intrika és a korrupció. A túlpártosodott országban éles a szembenállás, a szekértábor-mentalitás a jellemző.

A kiutat a helyi közösségek megerősítésében, a civil társadalom építésében véljük megtalálni. Az egyéni szabadság csak közösségekben bontakozhat ki, saját szabadságunk és méltóságunk csak együttes fellépéssel őrizhető meg. Egy jól működő gazdaságban növekvő figyelmet kaphat a helyi, a regionális sokszínűség. Ennek legfőbb biztosítékát a keresztény társadalmi tanítás értékrendjében és az ökoszociális piacgazdaság paradigmájában látjuk.

A társadalom organikus létezéssel bíró egész, gyökerei a múltban vannak. A társadalom a már meghaltak, az élők és a majd megszületendők szövetsége. A társadalom "közösségek közössége", s nem egyforma emberek sokasága. Az egyén tagja a családnak, a rokoni, vallási, helyi közösségeknek és a nemzetnek.

A "tudományos" liberalizmus és a baloldal társadalmi felszabadulást, egyenjogúvá válást lát a közösségi hálóból való kilépésben. Az egyének együttese arctalan, személytelen tömeg csupán.

A közösség identitást ad és szellemi védelmet. Véd az elidegenedéstől és a különböző népboldogítók ígéreteitől.

A Kelet-Európára ráerőltetett szocializmus is a hagyományos közösségekkel volt kritikus. Forradalmi, utópikus közössége nem a nemzetre, a vallásra, a családra épített. A bolsevikok és fasiszták a totális állam által megszervezett absztrakt és uniformizált közösséget akarták megszervezni.

Egy társadalom sem maradhat fenn az embereket a nemzethez, kultúrához, egymáshoz kötő érzés nélkül. A hazafiság biztosítja az integrált és harmonikus értékrendszert, amely ugyanakkor nem kirekesztő. A sajátunk szeretete - "ez az én helyem, ez az én népem, ezekkel az emberekkel vagyok leginkább önmagam" - képezi ennek az alapját.

A másik alapvető érték a vallás. Értékei a kozmoszhoz kapcsolnak, és biztosítják a társadalom kultúráját és épségét, erkölcsi tartását.

Sokan beszélnek arról, hogy a család válságban van, de ez nem igaz. A társadalom van válságban! A család örök intézménye, szeretetközössége nem kerülhet válságba. Éppen fordítva van: az ép családokból álló, ép közösségekre épülhet csak ép társadalom.

A társadalmi tőke a társadalmat alkotó közösségek tagjainak az egymás iránti bizalmát, egymást segítő kapcsolatait jelenti. A közösségépítés, önazonosságunk megőrzése valójában életvédő program.

Magyarország súlyos adóssággal rendelkezik az emberi tőke terén (is), a fiatal férfiak meghalnak, és a fiatal nők nem szülnek. Az egészségromlás hátterében álló depressziós tünetegyüttes legfontosabb összetevői: a bizalom hiánya és a túlzott teljesítménymotiváció.

A jelen helyzetben az összetartozás tudata és élménye, valamint az identitástudat elmélyülése segíthetne. Az életesélyek kiegyenlítettebb biztosításával lehet alapvetően csökkenteni az egészség szintjén lecsapódó egyenlőtlenségeket, amelyekben mind az egyházaknak, mind a civil társadalomnak, mind az államnak részt kell vállalnia.

Az oktatásnak mint specifikus megelőzésnek lehet ebben a legnagyobb szerepe. A szocializáció legfontosabb közege pedig a család.

Egy új szemléletű egészségfejlesztés legfontosabb eleme a személyiségfejlődés, amely képessé tesz az életöröm megtalálására, az életminőség javítására és a társas támogatás készségének fejlesztésére.

A közösségépítés eredményeképpen az emberek képessé válnak arra, hogy a helyi közösségekben maguk határozzák meg a sorsukat alakító viszonyokat.

A polgári társadalmat ma ugyanúgy meg kell teremteni, újra kell teremteni, mint a többpártrendszerű demokráciát.

(A szerző szociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének oktatója.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu