Házadért való buzgóság

Osztie Zoltán ezüstmisés

Nyár elején nemcsak a hivatásuk útján most elinduló lelkipásztorokat köszöntjük, hanem minden egyházmegyés és szerzetes papot, különösösen azokat, akik felszentelésüknek valamely jubileumát ünneplik. Ez alkalomból köszöntjük Osztie Zoltánt, a belvárosi Nagyboldogasszony-templom plébánosát, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) elnökét, aki június 14-én ünnepelte ezüstmiséjét. Pályájáról és hivatásáról kérdeztük.

- A nyolcadik kerületből, a Tisztviselőtelepről indult az életem, tízéves koromig ott laktunk. Édesanyám ágán a Gutenberg család egyik ágának leszármazottai vagyunk, de sokfelé való a családunk. Elsősorban édesanyám volt az, akinek sokat köszönhetek nemcsak az életben, de pályámon is. Amikor ő nyugdíjba ment, akkor kaptam az első plébánosi kinevezést, együtt mentünk oda is. Életem egyik legkedvesebb helyszíne Ásványráró- keresztapám faluja. A családomból nemcsak édesanyám és a vele való együttimádkozás volt meghatározó, de húgom is, akire büszke vagyok, és bensőséges testvéri kapcsolat van közöttünk. A Rezső téri templomban voltam elsőáldozó hatévesen, és hétévesen bérmálkozó. Hálás vagyok Istennek, hogy mestereket is adott mellém, akik ma is meghatározóak. Lelki vezetést, teológiai szemléletet, a liturgia szeretetét kaptam tőlük. Nagy kincsnek tartom, hogy megfordulhattam az egyházmegye szinte minden táján. Gazdag tapasztalatokat hoztam magammal budapesti, szigetközi, Dorog környéki iparvidéki, nyergesújfalui, Nógrád megyei lelkipásztorkodásom éveiből. Olyan tapasztalatok ezek, amelyeket a KÉSZ elnökeként is fel tudtam használni.

Nagyon szép időszakként emlékszem vissza a nyergesújfalui esztendőre. Plébánosomnak én voltam a tizennyolcadik káplánja, és mindannyian lelki atyaként tekintettünk rá. Bizonyos értelemben mesterem volt Nádasi Alfonz bencés atya is, aki a liturgia szeretetét ültette belém. Nehezek voltak a KÉSZ első évei. Sok álmatlan éjszakába került, mire a mai körvonalakat kialakítottuk. Ma pedig sajnos sokat kell küzdenem a belvárosban. Minden világváros központja lelkipásztori szempontból sajátos adottságú hely. Óriási korlát, hogy nincs plébániai házunk, és ezzel együtt nincs plébániai élet. A személyességre, a hiteles kapcsolatok iránti igényre fokozottan nagy az igény, főként a mostani egyre liberálisabbá váló társadalmunkban. Óriási ereje lehetne a közösségi életnek - de nincs, s ez nagy baj. Nincs is kilátás plébániai épületre.

Sokat harcolok a városvezetéssel. Belülről renováltuk a templomot. Több irányból támadtak, hogy kívülről miért nem. Sokan nem tudják: a templom a fővárosé. A renováláshoz fővárosi tulajdonosi és műemlékvédelmi engedély kell, és nem utolsósorban két- milliárd forint. A templom környezete szintén aggasztó állapotban van. Levelezésben vagyok ez ügyben a főpolgármesterrel, az összes illetékes ügyosztállyal. De nem történik semmi. Demszky Gábor törvénytelenül visszautasítja a kérelmeket. Ezek a küzdelmeim nem a lelkipásztor, hanem a plébános gondjai. Ez is hozzátartozik a hivatáshoz. Fontos feladatomnak tartom még a Ward Mária Gimnáziumban és Általános Iskolában való tevékenységemet. Ez a feladatkör szép élményekkel gazdagít. Az ifjúsággal való találkozás örömteli munka.

Hét éven át tanítottam Veszprémben a főiskolán is. Ezekre az évekre is szeretettel gondolok vissza. Sok lehetőséget adott, motivált. Ugyanilyen, bár nem könnyű, de lelki értelemben nagyon gazdag éveket töltöttem a pesti Központi Szeminárium spirituálisaként.

Hitvallásomat huszonöt évvel ezelőtt Jeremiás könyvéből választottam: Már anyád méhétől fogva kiválasztottalak, fölszenteltelek, ismertelek és prófétául rendeltelek a nemzetek javára. Most pedig a jubileumon az egyik legkedvesebb zsoltáromból idéztem: A házadért való buzgóság emészt engem.

Ezekben az idézetekben benne van az is, amit a fiataloknak üzenni tudok a papi hivatás kapcsán: a küzdelmek ellenére érdemes élni érte.

Lejegyezte: Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu