Nem veszíthetjük reményünket!

Gyalogosan Rákosszentmihálytól Máriabesnyőig

A tavaly először megrendezett Kárpát-medencei búcsú idén is várta a magyar zarándokokat június utolsó szombatján Máriabesnyőre. A búcsú Gáspár István plébános kezdeményezésére született, a nemzetet Trianon után újra megosztó, 2004. december 5-i népszavazásra való válaszként. "A nemzeti imaévhez csatlakozva sokan úgy érezzük, a nemzetnek lelki megújulásra van szüksége; ennek egyik formája a zarándoklat. Hisszük, hogy ezt az országot nem a politikusok, hanem a hívő keresztények fogják megmenteni" - vallja Fodor László, a mostani búcsúra Rákosszentmihályról induló gyalogos zarándoklat egyik szervezője.

Imádságos hangulatban gyülekezünk a templomban, ki-ki nemzetiszín szalaggal, zászlóval; valaki az Árpád-sávos lobogót tűzte batyujára. Meg is kérdezik tőle útközben, hogy politikai célzattal viszi-e? "Sokszor a nemzeti jelképekből politikai eszközök válnak - mondja nekem is később Molnár András, a Mária Út Egyesület egyik alapítója -, s jó lenne, ha ezeket meg tudnánk tisztítani, hogy hitelesen tudjunk magyarok lenni. Szervezzük a jövő évi budapesti városmisszióra, a bécsihez hasonlóan, az élő rózsafüzér kört a város körül, amit szakaszonként végigjárva felfedezhetik majd az emberek, a fővárosiak, hogy valóban büszkék lehetnek: milyen szép a hely környékével együtt, milyen gazdag múltja van."

A gyűrűnek lesznek átlói is K-Ny és É-D irányban, amelyek a belvároson haladnak át - a budapesti városmisszió emblémája, a kör, benne kereszttel, valóságosan kirajzolódik majd. Nyolc-tíz kilométeres szakaszaihoz csatlakozni lehet külön-külön, vagy akár napközben is egy-egy állomásnál. Ebből fog öszszeállni a rózsafüzér, s mindenki fűzhet rá szemet. Mindez pedig a Csíksomlyótól Mariazellig tartó, a Mária Út Egyesület szervezésében kiépülő, hatvan Szűzanya-kegyhelyet érintő Mária-út budapesti egysége lesz. Ez a nagy zarándokút az El Caminóhoz hasonlóan (annál mintegy ötszáz kilométerrel hosszabban) járható majd, akár egész életre szóló programként. Az érintett plébániák, vidékek gazdasági-lelki megsegítését is jelentheti a zarándoklatok beindulása, ennek a hagyománynak a kialakulása.

A mostani, huszonöt kilométeres zarándoklatunk az első kis része a nagy útnak. Fölsorakozik a lelkes csapat a csíksomlyói búcsút megjárt feszület mögé, s elindul a szentmihályi árnyas utcák során, melyeknek beszédes a neve: Szent Korona, Templom, Mária utca. Útszéli feszületek, Mária-szobrok kísérik lépteinket. Keresztutat járunk - a mihályi plébános, Urbán Gábor is velünk tart jó darabon -, érintjük a Szent Imre-templomot, az árpádföldi, csömöri plébániát. A hetedik állomásnál a kerepesi hívek szentségimádással, énekekkel, orgonaszóval, agapéval fogadják a nap hevétől addigra már kicsit megviselt társaságot, s sokan csatlakoznak is a zarándoklathoz. Következik az legnehezebb rész a napokban felhőszakadások miatt sártengerré vált erdei ösvényeken. A Nagyremete-rét melletti stációnál Rajna László imádkozik: "A tizedik, tizenegyedik stáció a Szűzanyának különösen fájdalmas, ahogy a magyarság történetében Trianon, illetve ötvenhat, Magyarország keresztre feszítése. Ahogy Krisztus ruháin elosztoztak a katonák, úgy osztoztak a győztesek az elcsatolt területeken. A Gondviselés terveibe nem látunk bele, nem lehet tudni, hogy ez a nemzeti keresztünk egy másik ember, nép sorsában mit fog előhozni..."

Nehéz az út a rekkenő kánikulában, a fiatalok bevárják a lassabban haladókat, s így a gödöllői HÉV-állomási találkozópontnál már több mint egy órája várjuk a zarándokokat egy hölggyel, aki a IX. kerületből jött. Az interneten olvasta ezt a programot, s gondolta, hogy gyógyulófélben lévő lábával az utolsó, négy-öt kilométert szívesen vállalja. S egy ötgyermekes család is jött Rákosligetről, akik pedig a Mária Rádióban hallottak a zarándoklatról. Együtt, már félszázra gyarapodó létszámmal indulunk tovább, lassan az erdő fölött kibukkan a máriabesnyői templom tornya, jó irányzékot adva pár lemaradt, eltévedt társunknak.

Gáspár István köszönt bennünket a templomudvar bejáratánál, s a hamarosan kezdődő ünnepi miséhez készülődünk.

Herdics György kanonok, a pozsonyi Remény újság főszerkesztője homíliájában arról a nagy zarándoklatról beszél, amelyet egész életünk jelent, s melynek csúcsa, fénypontja majd az Istennel való találkozásunk lesz. "Hányszor gondoljuk, már közelebb kerültünk ehhez, aztán az útjelző táblák távolodást mutatnak. Ilyenkor kell a lelkesedés, a remény. Keressük azokat az embereket, akik szeretik Istent, akikre fölnézhetünk, éltek akár századokkal korábban vagy napjainkban, akiktől megtanulhatjuk, hogy minden korban, minden körülmények között lehet ragaszkodni Istenhez, ha áldozatot is követel ez tőlünk. Világunk elkereszténytelenedik, egyre több ember akar Isten nélkül élni. Elkeseredhetnénk, de a keresztény ember alapjában optimista, próbál tenni azért, hogy szebb, jobb legyen a jelen és a jövő, és vallja, hogy ő csak egy eszköz Isten kezében. Isten munkatársait keressük ezen a zarándoklaton, akik a választott nép prófétáihoz hasonlóan irányt mutatnak, lelkesítenek, mert lelkesedés nélkül nem lehet teljes életet élni, keresztény életet. Akkor az csak leélt élet lenne, de nem megélt. Sokan azt mondják, úgyis mindegy... de igenis: rajtunk múlik! A hitért való lelkesedést tanuljuk meg, vigyük haza a zarándoklatról! Tegnap volt Jézus Szíve ünnepe, ma Boldogasszony Szeplőtelen Szívéért mondjuk a szentmisét, azért könyörögjünk, hogy legalább egy kicsit hasonló szívünk legyen Máriáéhoz, Jézuséhoz, a szentek szívéhez! Akkor jövőbe vetett bizalmunk nem hal ki belőlünk. Bár keresztényként, magyarként már nagyon sok mindent elveszítettünk, de nem mindent. Nem veszíthetjük reményünket!"

A szentmise után elbúcsúzunk egymástól egy hálaadó imával; sokan maradnak az esti programokra (gödöllői Szabadság-napi rendezvények, éjféli temetői áhítat Teleki Pál sírjánál), sőt másnapra is a Mater Salvatoris Házban megszállva, s részt vesznek a Majnek Antal OFM, kárpátaljai püspök által celebrált szentmisén, a délutáni litánián és zarándokbúcsúztatáson.

Fotók, szöveg: Plichta Adrien

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu