Életünk aratása

Mikor egyik szögletében aratnak, másikában vetnek a földnek - elmélkedik Móra Ferenc a hullámzó búzatáblák fölött. Vele együtt megcsodálhatjuk, amit így fogalmaz: a Gondviselés láthatatlan keze igazgatta a búzaszálat, attól kezdve, hogy kizöldellt a mag a föld meleg szívén.

A várt és a remélt aratás ideje...

A magvető példázatán keresztül mennyi felejthetetlen tanítást adott Jézus a búzaszemről, mely, ha földbe hull és elhal, bő termést hoz. Növekszik, míg a gazda alszik, bár ellenséges kezek eközben konkolyt vethetnek a barázdákba. Isten azonban ennek ellenére felkelti napját jókra és gonoszakra egyaránt. Az évszakok útján ismét elérkezett Szent Péter és Pál ünnepe, az aratás kezdete, ahol egybefonódik az Isten munkája és az ember fáradozása. Szűz Mária-ünnepünk elnevezése is erre utal: Sarlós Boldogasszony.

Hol van már az az idő, amikor férfiak vállukra vették a kaszát, és indultak a határba, hogy hálát adjanak Istennek a hullámzó búzatáblákért, és folytassák, amit a Teremtő megkezdett? A közös munka élménye volt az aratás, fárasztó, nehéz napszám. Elöl ment a kaszás, utána jöttek a marokszedők, a gabonát kévékbe gyűjtötték és keresztekbe rakták - tizenhárom kévéből egy kereszt - mert ezeknek az apró jeleknek is fontos mondanivalót tulajdonítottak. Az első termést félrerakták, abból lett az új kenyér, melyet a templom oltárára helyeztek.

Megváltozott a világ, ne sírjuk vissza a múltat - hallom, amint a kedves Olvasók a fejüket csóválják. Magam is tudom: ma már létezik olyan kombájn, amely tizenkét méter széles sorokat vág, miközben 25-30 kilométeres sebességgel halad előre, és csupán egy ember végzi a munkát. Kevesebb ráfordítás, nagyobb termelékenység, növekvő haszon, és halkan tegyük hozzá: elnéptelenedő falvak, súlyos munkanélküliség. Mindezt csak zárójelben jegyzem meg, mert nem a múltat szeretném visszasírni, hanem azokat az emberhez méltó magatartásokat hangsúlyozni, amelyek nélkül lelkét veszíti aratás és arató egyaránt.

Hiszen rólunk szól az aratás, akik közösségben élünk, nap nap után, Isten kegyelméből növekedve családban, társadalomban. Ránk vonatkozik a hálaadás, a közösségi munka, melyben nemcsak egymás, hanem Isten munkatársai is vagyunk. "Az ember ugyanis nem puszta termelő vagy fogyasztó, nem egyik tétele csupán a társadalom működésének, hanem egyetlen igazi célja.

Ezért kell minden közös igyekezetnek és tervezésnek az ember igazi és teljes boldogulására irányulnia" - idézem a püspöki kar engesztelő imaévre kiadott körleveléből. A mindennapok még oly fontos feladatai között sem felejthetjük el életünk igazi távlatát. Mindennapi kenyerünket, Urunk, add meg nekünk ma! És küldj munkásokat aratásodba, akik táplálják bennünk az örök élet utáni vágyat, míg érett kalászként learatsz, és csűrödbe gyűjtesz, reméljük mindnyájunkat.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu