Egyház, kábítószer, drogfüggőség 8.

Világnapi várakozás

Június 26. az ENSZ által meghirdetett kábítószer-ellenes világnap dátuma. Mire e sorok megjelennek, már túl vagyunk a megemlékezésen. Hogyan emlékeztünk meg e napról Magyarországon? A kábítószereket használó, függő gyermekek és felnőttek szüleinek-hozzátartozóinak csoportjai, valamint barátaik hajókirándulást szerveztek, amelyen sikereiket, problémáikat, közös dolgaikat beszélték meg.

A hivatalos ünnep - a szakma hivatalos ünnepe - a Katona József Színházban volt. "A drog köztünk van. A döntés a tied, a felelősség közös." Ez a mondat olvasható a meghívón. Az ünnepi műsor Márai Sándor Füveskönyv című művének színházi adaptációja volt, majd fogadás zárta a napot.

A közszolgálati televíziók június 26. és 30. között elsősorban dokumentumfilmeket és néhány játékfilmet tűztek műsorukra. Az első nap sugározták a Dér András által 2001-ben rendezett A kanyaron túl című filmet, melynek főhőse egy katolikus pap, a film szerinti neve Mágocs. Szerepét Bubik István alakította. Mágocs létező személy volt, Szabó János atya, aki - még Lékai László bíboros idejében - két fontos megbízást kapott: szervezze és indítsa el az első magyar - a katolikus egyházhoz tartozó - drogrehabilitációs intézményt, valamint szenvedélybeteg paptestvéreink rehabilitációját. A játékfilm János testvérünk küzdelmeit, a meg nem értéssel való szembesülését, a függőkkel való kemény harcot és a segítés kegyelmi állapotát állítja középpontba. (János korai halála miatt mindkét munka beteljesülésére másfél-két évtizedet kellett várni...)

Figyelemre méltó a Színes RTV műsorújság beharangozója: "Minden veszteség fájdalmas, de talán az a legszomorúbb, ha tény, hogy a tragédia elkerülhető lett volna. Elképesztők a legfrissebb hazai adatok: a felnőtt lakosság 11,4, a budapesti 17-18 éves fiatalok 47,5 százaléka fogyasztott már kábítószert. Olyan veszéllyel kell szembenéznünk, amely egyéni és társadalmi szinten hihetetlen károkat okoz. A világ szinte minden országában június 26. a kábítószer-ellenes világnap. Hat éve már Magyarországon is csaknem egy héten keresztül kábítószer-ellenes rendezvényeket, konferenciákat tartanak szakemberek és egykor érintettek bevonásával."

Az ENSZ kábítószer-ellenes világnapjának idei jelmondata: "A kábítószer nem gyerekjáték."

A magyar parlament 2000 decemberében fogadta el ellenszavazat nélkül a Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében című határozatot. Ez a dokumentum a magyar drogpolitika elméleti és gyakorlati iránytűje.

Egy jeles nyugat-európai intézmény (Trimbos Institute) szakemberei elkészítették a nemzeti stratégia úgynevezett félidős értékelését is, melynek összefoglaló tanulmánya néhány hete olvasható magyar nyelven is. Legfontosabb megállapításai közül - mivel ezek érintik az egyházak tevékenységét is - az öszszegző következtetésekből és javaslatokból idézünk:

- A stratégia megalkotása korszakos jelentőségű a magyar drogpolitikában. Azzal mindenki egyetért, hogy a stratégia átfogó dokumentum, és széles körben elfogadott módon közelíti meg a drogproblémát. A nemzeti szintű résztvevők többsége egyetértett abban, hogy a stratégiára nagy szükség volt. A dokumentum multidiszciplináris megközelítésű, egyensúlyon alapuló szemlélete pedig minden operatív nehézség ellenére sikeres... A magyar drogpolitika depolitizáltnak tekinthető, ez pedig lehetővé teszi a vitát és a fejlődést.

- Nagy vonalakban elmondható, hogy a magyar drogstratégia elvei összhangban vannak a legújabb EU-drogstratégia irányelveivel.

- Megoldásra vár a stratégia és a Büntető Törvénykönyv elveinek összehangolása. Ez a diszkrepancia ugyanis társadalmi zavart okoz, negatívan érinti a drogkérdés percepcióját, és hátráltatja a stratégia megvalósulását.

- A kijelölt célok és tevékenységek közötti oksági öszszefüggések nem minden esetben világosak, és az sem tisztázott, hogy milyen környezeti faktorok, kockázati tényezők és előfeltételek játszanak közre, és ezek miképpen kapcsolódnak a célokhoz. Ezt a hiányosságot pótolni kell, hiszen ez segíti a célok konkrét cselekvéssé való átfordítását.

- Az átfogó nemzeti drogstratégia megvalósítása öszszetett folyamat, a feladatokat pedig rangsorolni kell. Ez cselekvési tervet igényel, amelyben szükséges a világos időbeli ütemezés, a megvalósítási eszközök meghatározása, valamint az egyértelmű feladat- és felelősségmegosztás.

- A stratégia megvalósítása a közigazgatás és a civil társadalom közös felelőssége.

- A stratégia legsikeresebb területe a prevenció. E téren sok kezdeményezés született, és rengeteg rövid és hosszú távú cél valósult meg.

- A szociális ellátás, kezelés és rehabilitáció átfogó rendszerének kialakítása további erőfeszítéseket igényel. A kezelések széles körének elérhetővé tétele a drogfüggők és droghasználók számára a következő évek feladata. Érdemes lehet még nagyobb hangsúlyt helyezni a veszélyeztetett csoportokra. Ennek első lépése az úgynevezett alacsony küszöbű szolgáltatások fejlesztése. A rehabilitáció fejlesztéséhez a szociális szféra és a kezelő szektor közötti együttműködés további javítására van szükség.

A fent közölt megállapítások több szempontból is érdekesek. A pozitívumok tudatosítása remélhetően országosan javíthatja szakmai önbecsülésünket, érdekérvényesítésünket. A hiányok - amelyekből van bőségesen - remélhetőleg cselekvésre késztetnek mindannyiunkat. Ezek közül talán a legégetőbb - egyházunkat is érintő - az egészségfejlesztés, valamint a prevenció területe. A katolikus iskolák és közösségek szervezetten szinte alig vettek részt a korszerű megelőzési formák kidolgozásában, fejlesztésében; a pedagógusok esetlegesen kapcsolódtak be továbbképzésekbe. Szülők számára is csak elvétve van lehetőség a plébániai közösségekben, hogy az őket érintő problémákra megértő, szakszerű, ugyanakkor hitben és nem csak elméletben gyökerező válaszokat kapjanak. (Sorozatunk augusztusi és szeptemberi cikkei ebben próbálnak segítséget és alternatívákat nyújtani.)

A helyi közösségek (önkormányzatok) kábítószer-problémákkal kapcsolatos koordinációjáért, a döntések előkészítéséért felelős szervezeteknek, a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumoknak kevés olyan tagja van, aki egyházunkat (is) képviseli.

Még nem tudhatjuk, csak remélhetjük, hogy a stratégiai célok és a megvalósítás hangsúlyainak kellő korrekciója után folytatódik a megvalósítás. Témánkat illetően jelenleg csak egyetlen mondatot tudunk idézni a kormány programjából: "A felelősséget vállaló egyházi és civil szervezetekkel együttműködve küzdünk a szenvedélybetegségek, a kábítószer-fogyasztás visszaszorításáért. A szenvedélybetegeket nem tekintjük bűnözőknek, elsősorban széles társadalmi összefogással, a megelőzés, a gyógyítás eszközeivel küzdünk a kábítószer-fogyasztás ellen."

Befejezésül ehhez a mondathoz kapcsolódóan idézem az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című vatikáni pasztorális kézikönyv egy megállapítását. "Az állampolgárok segítésének az egyenlőség és a szubszidiaritás elvén kell működnie: vagyis az államnak elsősorban a társadalom leggyengébb, legszegényebb tagjait kell megvédenie, akár önmaga ellenében is. Nincs joga lemondani arról a kötelezettségéről, hogy gondoskodjon azokról az emberekről, akik még nem eléggé érettek, tehát a kábítószer áldozatai lehetnek. Ezenkívül ha az állam képes kitartóan és bátran harcolni a kábítószer, annak mindegyik fajtája ellen, megerősödik az alkohollal és a cigarettával szembeni küzdelemben is." (194)

Reménykedjünk.

Kály-Kullai Károly

mentálhigiénés szakember

(Folytatjuk.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu