Hol van a csillagmiriád?

Amikor nyolcadikos gimnazisták lettünk, irodalmi tankönyvünkben azonmód fölfedeztem a Húsz év múlva című Vajda János-verset. Elbűvölt, megtanultam, tizenhét éves fejemben könnyen megragadt. Még udvaroltam is vele. Érettséginkre jó néhány költeményt tudnunk kellett könyv nélkül, "betéve", amint akkor mondták; a Húsz év múlva is közéjük került.

Bármennyire megszerettem is Vajda János négyszer négy sorát, valami mindig zavart egy kissé a második szakasz kezdő sorában: "Körültem csillagmiriád..." Ez a megkurtított körülöttem mintha idegen volna a költő többi szava között. De hát tudomásul kellett vennem, hisz nemcsak a tankönyvünkben szerepelt így; más kötetekben, antológiákban is.

Egyszer aztán egy antikváriumban kezembe került A magyar irodalom története című Benedek Marcell-opus, mely 1938-ban jelent meg. Igen szép könyv, jeles illusztrációkkal.

Nos, a 228. oldalon megakadt a szemem. A Húsz év múlva első két strófája van ott, Vajda János keze írásában! Persze az eredeti kéziratrész fénymásolata. És a második szakaszt így írta le a Mont Blanc-ember (ahogyan Ady Endre nevezte nagy költő-elődjét) "Fölöttem csillagmiriád..."

Nem "Körültem", hanem "Fölöttem!" Gyönyörűen olvasható a kézirat fénymásolata. S a kezdőhang milyen szépen alliterál a harmadik soréval: "Fejemre szórja sugarát..."

Vajda János tehát így írta.

Hogyan, mikor, miért lett a "Fölöttem"-ből "Körültem"? Minden bizonnyal szövegromlás ez. Ki a "vétkes" benne? Aligha a költő.

A Húsz év múlva 1876-ban született, ugyanabban az évben jelent meg Vajda János Újabb költemények című kötete; a vers nyilván benne van. Vajon úgy-e, ahogyan a poéta megírta? Milyen szóval kezdődik az a bizonyos sor?

Be kellene ülnöm a Széchényi Könyvtárba, kikérném azt az Újabb költeményeket, hogy megbizonyosodjam az igazságról. Nyilván ugyanott őrzik valahol a kéziratokat is. Fölkutatnám, van-e olyan Vajda János-manuscriptum, amelyben az a "Körültem" áll a verssor elején. Van? Nincs? Egyáltalán lehet-e "Körültem" az a csillagmiriád, ha "Fejemre szórja sugarát"?! Töprengek, hangosan gondolkozom, találgatok.

Egyszer csak megjelenik lelki szemem előtt Komlós Aladár, a kiváló író és irodalomtörténész, nemzedékem szeretett és tisztelt Aladár bácsija, aki nagymongráfiát írt Vajda Jánosról. Sajnos igen alacsony példányszámban jelent meg. Nekem megvolt - egy ideig, egyszer azonban eldicsekedtem vele a szerzőnek... Ő földerült arccal hallgatta hencegésemet, és nagy kedvesen arra kért, adjam el neki (!), megvásárolja, mert a maga egyetlen példánya eltűnt. A boltokban, hiába kutat, nem akad egy másikra. Ebből természetesen nem lett vásár, örömmel nyújtottam át a kötetet Komlós Aladárnak, ő egyik regényét adta cserébe. Akkor, sajnos, elmulasztottam rákérdezni a Húsz év múlva-problémára.

Vajda János összes költeménye legutóbb 2005-ben jelent meg egyik könyvkiadónk impozáns összes-sorozatának újabb köteteként. Milyen jó lenne, ha egy esetleges újranyomás már minden kétség nélkül közölhetné a - szerintem - hiteles verssort.

Esténként gyakran nézek az égboltra, a csillagokra, ők bizony, ahogyan látom - nem körültem, még csak nem is körülöttem kacérkodnak - ragyognak, hanem fölöttem, hiszen a fejemre szórják sugarukat. Adja Isten, tegyék ezt még minél tovább...

Postscriptum

A cikk megírása után tudtam meg, hogy az idei írásbeli érettségi egyik magyar tételeként a diákoknak össze kellett vetniük Vajda János: Húsz év múlva és Juhász Gyula: Anna örök című versét. Ott volt mind a kettő kinyomtatva; Vajdáéban a második strófa természetesen ezzel a kezdőszóval: Körültem...

Az viszont korántsem természetes, hogy a Juhász-költemény így végződik, ugyanott: ...örökkön. Ámen.

Csaknem negyedszázada, hogy vitathatatlanul kiderült: a szegedi költő a zárósort így fejezte be: ...örökkön, Anna. Juhász Gyula verse így jelent meg 1926-ban egy budapesti újság hasábjain. A kézirat fénymásolatát bárki megnézheti a Keresztury Dezső szerkesztette, 1981-ben kiadott A magyar irodalom képeskönyve 263. oldalán. "Ámen" végű kézirat nincs. A hibás befejezés a Hárfa című kötetben, 1930-ban tűnt föl először, s onnét "öröklődött" tovább.

De 1983 óta valamennyi Juhász Gyula-válogatott vagy teljes kiadásban az igazi szöveg lát napvilágot: Élsz és uralkodol örökkön, Anna.

Miért van hát, hogy az írásbeli érettségi tétel 2006-ban még mindig a hibás befejezést közli?

Dalos László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu