"Apám nyakából messzire látok"

Kisasszon-búcsú Máriapócson

Máriapócs hazánk egyik legnagyobb és leglátogatottabb kegyhelye. A jelenlegi díszes barokk templom elődje a XVII. század második felében itt élő görög katolikus ruszinok fatemploma volt. Az ikonosztázionon elhelyezett Istenszülő-kép 1696-ban könnyezett először. Ezután az ikont Bécsbe szállították, Máriapócsra másolatot készítettek. A másolat 1715-ben és 1905-ben ismét könnyezett. Ez is bizonyítja, hogy a Szűzanya ezt a kis nyírségi falut választotta ki. A könnyezéshez számos csoda is fűződik, melynek "tárgyi bizonyítékai" a kegykép körül láthatók: mankó, bilincs, hajfonat...

A csodás történések után, 1948-ban XII. Piusz pápa a Mária év kapcsán basilica minor rangra emelte a templomot.

Szeptember 11-12: "Kisasszony" búcsú, az Istenszülő születésének ünneplése. Máriapócson "Kisasszon"- búcsú elnevezés él inkább a köztudatban, amely feltételez egy bensőséges kapcsolatot, amit a hívő lélek érez a Mária tiszteletben. Óriási tömeg, mintegy húsz-huszonötezer zarándok fordul meg a búcsú két napján a kegyhelyen. Színes kép ragadja meg ilyenkor az ember tekintetét: görög és római katolikusok, illetve különböző nemzetiségű szomszédaink, kárpátaljai magyarok, ruszinok, ukránok, románok, szlovákok, szlovákiai magyarok együtt imádkoznak. A liturgiákon van, hogy négy-ötezer ószláv nyelven imádkozó zarándokkal is találkozhatunk; a nagymama az unokájával együtt énekli anyanyelvén a liturgiát.

Színes a kép, hiszen nemcsak felnőttek, idősek, hanem családok érkeznek együtt a kegyhelyre. A gyermekeiket nyakukban "cipelő" édesapákat látva eszembe jut egy nemrég hallott mondat: "Apám nyakából messzire látok". Itt értem meg igazi értelmét. A kicsi gyermekek első zarándokélményei során látják hittel letérdelő édesanyjukat, édesapjuk összekulcsolt kezét, és a kegykép előtt ők is meghatódnak. Máriapócson, ahová rendszeresen visszatér együtt a család, ahol békét, hitet tapasztalnak a gyermekek. Kapin István, a kegytemplom káplánja hozzáteszi: minden pillanatban, amikor a gyermek mintát kap tőlünk, nekünk is erősödik a világban elfoglalt helyünk. Nemcsak adunk, de a többszörösét kapjuk vissza.

A zarándoklat régi hagyománya - folytatja Kapin István - kezd újra fölelevenedni. Fontosnak tartják az emberek a zarándoklat igazi megélését, így egyre több csoport érkezik a kegyhelyre, akár gyalogosan, több napra, itt éjszakázva, virrasztva. Megható, hogy kortól, nemtől függetlenül könnyező szemekkel távoznak az emberek a kegyképtől.

A kétnapos búcsú alkalmával szombaton, a gyászliturgiákon a zarándokok elhunytjaikért imádkozhatnak - ehhez tartozik egy ószláv nyelvű szertartás is. Éjfélkor gyertyás körmenettel zárják a programot és a virrasztoló, imádkozó zarándokok elfoglalják helyeiket a kegytemplomban.

Idén vasárnap az ünnepi görög katolikus liturgiát és körmenetet Keresztes Szilárd, a Hajdúdorogi Egyházmegye püspöke celebrálta.

A püspök ezen a búcsún jelentette be, hogy a 2005-ös évet, a kegykép utolsó könynyezésének századik évfordulóját, jubileumi évnek nyilvánítja. Erre az alkalomra Egyházmegyei Bizottság jött létre, amelynek feladata a jubileumi terv elkészítése azzal a céllal, hogy Máriapócson, és minden görög katolikus egyházközségben igyekezzenek majd elmélyíteni a hitéletet, az igehirdetést, a hitoktatást.

Keresztes Szilárd püspök homiliájában kiemelte: igazi csoda, hogy az emberek politikától, társadalmi helyzettől függetlenül eljönnek ide, hogy bűnbánatot tartsanak, és hogy lélekben megújulva térjenek haza. Isten szeretete az a hatalmas erő, amely mindig képes megvalósítani ezt a csodát. Ami embernek lehetetlen, az lehetséges az Istennek.

Kovács Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu