|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szentírás-magyarázat A világ fiai a világosság fiai (Évközi 25. vasárnap - Lk 16,1-13) Jellegzetes hebraizmus a tulajdonságok jelölésére a megszemélyesített dolgoktól és fogalmaktól való származtatás. A Biblia révén nyelvünkben is számos ilyen kifejezés él, így például a szerencse fia, a halál fia. Jézus a hirtelen haragú testvérpárt, Jakabot és Jánost a mennydörgés fiainak nevezi (Mk 3,17). A kumráni esszénus közösség tagjai hívták magukat a világosság fiainak, később a Krisztus fényében járó tanítványok is (Ef 5,8; Tesz 5,5). Szinonímái ennek az ország (Mt 13,38), a békesség (Lk 10,6), a bölcsesség (Lk 7,35), és az ígéret fiai (Gal 4,28) elnevezések. A világosság fiaival szemben állnak a világ (Lk 16,8), a gonoszság (Mt 13,38), a hitetlenség (Ef 2,2) és a Sátán fiai (Csel 13,10). Őket nem az Isten törvénye irányítja, hanem az élvezet és a haszon. A tisztességtelenül szerzett vagyon megszemélyesítése a hamis mammon elnevezés. A világosság fiai nem lehetnek Mammon rabszolgái és bálványozói, de tőlük, a világ fiaitól tanulhatnak eszességet, ügybuzgalmat, kitartást, elkötelezettséget Isten országának építésére és a felebarát szolgálatára. Jézus egy példabeszéddel biztatja erre tanítványait. Egy földesúr hírét veszi, hogy intézője hűtlenül kezeli a vagyonát, ezért elszámoltatja és elbocsájtja. A korrupt gazdatiszt átíratja a hitelezők adósságleveleit, hogy majd szolgálatukba fogadják őt. Az egyiknek százharminc mázsa búzát enged el, a másiknak kétezer liter olívaolajat. A termékeny galileai síkságon kialakultak a nagybirtokok. A városban élő főpapok és római tisztviselők birtokát intézőik kezelték, akik a termést nagy tételben, hitelbe adták el a kereskedőknek, hogy Athénbe vagy Korintusba szállítsák. A leleplezett hamis sáfár ravaszságát maga a földesúr is elismeri: Ezt jól kifundálta! De Szent Lukács szövege: "Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt" értelmezhető úgy is, hogy az Úr Jézus biztatja ezzel tanítványait: Legyetek ti is olyan okosak, mint a hűtlen intéző, s a rátok bízott anyagi javakat fordítsátok a szegények javára, hogy társaik lehessetek a mennyben, a szegények és szelídek, szomorúak és üldözöttek örök hajlékában. A perzsa eredetű manicheizmus hívei, Máni követői az anyagot tekintették a rossz forrásának, amit a világosság és a sötétség harcában a jó szellemnek meg kell semmisítenie. Ez a tévtanítás a kereszténységbe is beszivárgott, és Szent Ágostontól a II. vatikáni zsinatig sok gondot okozott a leküzdése. Jézus nem vetette meg aszketikus gőggel a testi örömöket, az anyagvilágot. Megcsodálta a mezei virágok szépségét, elfogadta gazdag emberek vacsorameghívásait. Meg is szólták érte irigyei: "Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!" (Mt 13,19) Jézus ugyanakkor intette tanítványait: az anyagot ne célnak tekintsék, hanem eszköznek a nagyobb jó, az üdvösség elérésére. Mai szóval: a birtoklás és az önérvényesítés ösztönét nem elfojtani akarta, hanem szublimálni. Régi templomok és kolostorok ajtaja felett olvashatjuk a világosság fiai jelmondatának rövidítését: O.A.M.D.G. = Omnia ad majorem Dei gloriam, azaz: mindent Isten nagyobb dicsőségére! Kuklay Antal
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|