Az Olvasó írja

Emlékezés az egykori zsámbéki tanítónőképzőre

Június első hetében a rádióban a déli harangszó a zsámbéki templomból szólt. A rövid tájékoztatás megemlítette, hogy Zsámbékon működött a keresztes nővérek vezetése alatt az 1920-as években alapított tanítónőképző. Sokunk szíve megdobbant ennek hallatán, mert vagyunk még jó néhányan, akik e falak között nevelkedtek és szívták magukba a tudás, az erkölcs alapjait.

Mindig nagy szeretettel gondoltunk egykori iskolánkra. Mi az utolsó végzős évfolyam növendékei voltunk. 1948 júniusában adta ki az utolsó tanítónői okleveleket az intézmény, mivel az iskolák államosításával léte megszűnt.

A keresztes nővérek svájci eredetű rend volt, az épületegyüttes is svájci tulajdonban állt. A rend működését betiltották, a nővéreknek el kellett hagyniuk az épületet, amelyben 1949 után felsőfokú mezőgazdasági technikum működött. Azután megszűnt ez az intézmény is. Az eredeti funkció az Esztergomi Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozataként tért vissza, hogy végül kiteljesedjék mint önálló pedagógusképző, a mai nevén Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskola. Arról nem szól a fáma, hogy ki milyen állapotban vette át az épületet, kinek mit kellett tovább változtatni vagy javítani a korszerű követelményeknek megfelelően. Csak az hangzott el a médiumban, hogy "a kastély állaga a keresztes nővérek idején romlott".

1936-tól 1948-ig volt alkalmunk közelről látni a szép, gondozott, ragyogóan tiszta iskolát, internátust, kertet, függőkertet, alsókertet.

Nem volt olyan szeptember, hogy ne fogadott volna minket valami újdonság, ami a nyári szünetben létesült. Újrafestve, mázolva minden, az internátus részén új félemelet. Uszoda, fölötte tornaterem, rajzterem, zongoratermek, szertárak, előadóterem. Csapóajtó a lépcsőházban, korszerűen felszerelt fizika- és kémiaterem.

1948-tól 2004-ig kik gondozták, szépítették az épületet? - erről a rádióban egy hangot sem hallottam.

Azt kívánom, hogy a mai diákok olyan szép, tiszta, gondozott, rendes, korszerűen felszerelt iskolában tanulhassanak, mint mi a keresztes nővérek zsámbéki iskolájában.

Márkus Klára és Bátky Márta

A Horváth család "kutyabőre"

A Szent István-napi számban érdekes dolgokat tudtam meg Zsille Gábor "Hangulatjelentéséből" a Horváth-házról, amit gyerekkoromban mint Horváth-villát emlegettek.

Az írásban meglepett a Horváth családra vonatkoztatott "kutyabőrös" kifejezés. A család tagjai valóban "kutyabőrösök" voltak, mert egyik ősük, egy "rácz" katona vitézségéért nemességet kapott, és Répceszentgyörgyön, ebben az Árpád-kori kis faluban telepedett le. A család tagjai közül került ki II. Rákóczi Ferenc tárnokminisztere. E családból nősült az aradi vértanú Kiss Ernő altábornagy, a család egyik férfi tagja pedig a magyar honvédség ezredeseként hosszú időn át raboskodott egy osztrák várbörtönben. Ezért, hogy répceszentgyörgyi kastélyuk - amelyet Hefele Menyhért tervezett az 1700-as évek végén - pincéjében tizenkét emlékoszlopot állítottak az aradi vértanúk emlékére. Ezek az oszlopok 1956 óta a kastély parkjában állnak, körülvéve azt a faragott kőkutat, amelyet a vértanú Batthyány Lajos gróf családja adományozott a Horváthoknak.

A család Szentgyörgyi előnevét Répceszentgyörgyről vette. Nemcsak ennek a falunak építtettek templomot, de a szomszédos Hegyfalunak is, ahol szintén értékes kastélyuk áll, nagyon szép parkkal körülvéve. A Budán található Horváth-kert is e család adománya volt.

A répceszentgyörgyi kastélyban, az orosz csapatok beérkezésekor hunyt el a Szombathelyi Egyházmegye egyik legnagyobb püspöke, gróf Zabolai Mikes János. Jövőre, halálának áprilisban esedékes hatvanadik évfordulóján kopjafát készülünk állítani az emlékére.

Dr. Beer Ferenc

répceszentgyörgyi plébános

Hallhatatlanság?

A II. vatikáni zsinat egyik újdonsága az volt, hogy a szentmise addig latin szövegét nemzeti nyelven lehet elimádkozni. Ennek célja nyilván az volt, hogy a hívők ne csak hallják, de értsék is, s így együtt imádkozhassanak az áldozatot bemutató pappal. Régebben csak a szentbeszéd hangzott el a nép nyelvén. A szószék magasából a szónok úgy beszélt, hogy az utolsó sorban ülők is megértsék minden szavát.

Ma szinte mindenütt mikrofont használnak, ám a szöveget alig lehet érteni! Azért, mert a mikrofon erősíti ugyan a hangot, de csak akkor, ha jól van beállítva és jól is használják!

A papok körülbelül tíz százaléka tudja használni, körülbelül ötven százaléka tudja, de rosszul használja, a maradék pedig nem is törődik ezzel. Az egyéb, alkalmi felolvasóknál az arány még sokkal rosszabb. (A számok csak becslések, melyek körülbelül ötven fővárosi és ugyanannyi vidéki templomban szerzett tapasztalataimon alapulnak.)

A leggyakoribb hibák:

1. halk beszéd,

2. gyors, hadaró beszéd,

3. a mondat végének túlzott lehalkítása,

4. a mikrofontól való gyakori eltávolodás.

Mind a papokat, mind a rendszeresen oltárszolgálatokat végzőket meg kell tanítani a nyilvánosság előtt való helyes beszéd technikájára. Ahol mikrofonokat használnak, azokat nagyon gondosan - az egész templomban történő alapos ellenőrzéssel - kell beállítani, hogy a beszélőnek legfeljebb a mikrofon magasságán kelljen és lehessen igazítania.

Jó volna, ha nem sértődnének meg papjaink, ha valaki ezt szóvá teszi!

Többévi halogatás után vetettem papírra gondolataimat, mert szeretném érteni az oltárnál elhangzottakat. Ne téveszszük össze a halhatatlanságot a hallhatatlansággal!

Vavrinecz Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu