Liturgia

A megváltás szentsége (13.)

Egyéb visszaélések

Az instrukció ismertetése során voltak olyan személyek, akik méltatlankodva vették tudomásul e rendelkezést: kötekedő, elavult hangvételűnek tekintették, és nem tartották időszerűnek.

Ha gondosan végigtekintjük az előző részeket, megállapíthatjuk: az eucharisztiát érintő minden lényeges kérdéssel foglalkozik az instrukció. Nem véletlenül egy rövid körkép után az egyház elé tárja a feladatokat, amelyek az egész egyházra, részegyházakra és a liturgia minden szereplőjére vonatkoznak.

Korunkban nagy a profanizálás veszélye, közönségesként akarják kezelni azt, ami szent. Ezért hangsúlyozni kell a liturgia jelentőségét. Ugyanis az eucharisztiával kapcsolatos minden ténykedés liturgikus cselekmény. A hit szerinti tanításról, a liturgikus előírások megtartásáról szól a dokumentum. Természetes az is, hogy a viszszaélésekről sem hallgathat. Főleg akkor nem, amikor a teljességre is törekszik. A visszaéléseknél - a számokra való utalással - csokorba szedte azokat a problémákat, amelyekkel már foglalkozott (például az ostya érvényes anyaga, friss volta, stb.) Látszik azonban, hogy mindennel nem tud és nem is akar foglalkozni. Ennek oka lehet az a belátás is, hogy nem aprólékos előírásokkal lehet előbbre jutni, hanem az eucharisztiába vetett őszinte és mély hit indít helyes magatartásra. Gondoljunk csak például a kézbe áldoztatásnál a tiszta kéz problémájára.

Szerepel a szövegben egy ilyen cím: "Egyéb visszaélések". Az első szempont a megítélés kérdése. A mindennapi élet bizonyítja, hogy nagyon sokszor nem az elvekkel van a baj, hanem azok alkalmazásával. Joggal hívja fel a figyelmünket, hogy az előírtakkal szemben elkövetett cselekményeket nem szabad könnyedén megítélni. Úgy kell mindezeket kezelni, mintha nagyon súlyos visszaélések lennének, és úgy kell kijavítani azokat.

A 175. szám alatt arról olvasunk, hogy ez az instrukció nem ölelheti fel az összes problémás kérdést. Az Egyházi Törvénykönyv, a liturgikus előírások, a tanítóhivatal tanítása és a józan hagyomány együttesen alkotják azokat a normákat, amelyeket az eucharisztia tiszteletekor be kell tartani. Ha ezen a területen bármiféle hibát követnek el, azt mindenkinek a maga szintjén kell kijavítania.

Ismét szeretném megerősíteni, amit már írásainkban számtalanszor említettünk, hogy legféltettebb kincsünkről van szó, ha az eucharisztiáról beszélünk. Legyen ez annak ünneplése a mise keretében, vagy őrzése, illetve az iránta való imádásnak, tiszteletnek bármilyen formája. Érezzük át még inkább a felelősségünket.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu