Czigány György

Tíz mondat a csendről

"Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!" - így kezdi híres költeményét Balassi Bálint. A nagy francia matematikust, filozófust, Pascalt viszont megrémíti a végtelen terek örök csendje, de már Ovidius is emlegette a rémes helyet, a tág tér csönd-iszonyát...

Csendre vágyunk gyakran, úgy véljük, hogy benső figyelmünknek, a gondolkodás kereső dinamikájának terepe, segítője a csend. Nem az akusztikus élmény hiányára vágyunk az ilyen áhítatos percekben, nem füldugóra a zavaró élet-hangok, gonosz párbeszédek, munka-lármák, mesterségesen földuzzasztott zene-hullámok és hang-szóró hatalmak ágyazó ritmusai, vagy a múzsákat is elhallgattató fegyverek zaja ellen. Nem végtelen csendre vágyunk, hanem olyanra, amely bennünk van: szerencsés módon, de inkább kegyelem által mi magunk teremthetjük meg, s ha igazán élő, akkor a külvilág hangos impulzusai meg se zavarhatják. Mert az akusztikus csönd puszta hiány. Ismerjük az atmoszféra nélküli, műszaki, szinte nyomasztóan süket stúdió-csendet, amelyből a létezés igenlő szívdobogása hiányzik. Ilyen lehet a pokol csöndje is. A megtagadott teremtés némaságáé, a teljes ürességé.

Mi azonban drámaiságában szinte zenei, örvendező, életerővel teli csendet szeretnénk.

*

A balatonfüredi Salvatore Quasimodo költészeti pályázat idei nagydíját lapunk állandó szerzője, Czigány György kapta, Zoszima gyertyája című verséért. Kitüntetéséhez ezúton is gratulálunk.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu