Küldetés, felelősség - örömök és gondok

(Gondolatok a katekézisről)

Jézus missziós parancsát (Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! - Mt 28,19)az egyház a történelem során mindig komolyan vette. Évszázadokon át természetes volt, hogy a gyerekek a Biblia segítségével tanultak meg írni és olvasni. Nagyszüleink idejében a hit- és erkölcstan még egyenrangú volt a többi tantárggyal. Az ötvenes években az iskolákból száműzték ugyan Istent és a vele kapcsolatos dolgokat, lelkes plébánosok és elkötelezett civilek azonban tovább folytatták áldásos tevékenységüket, sokszor még a börtönbüntetést is vállalva.

A szabad vallásgyakorlást hazánkban ma az Alkotmány biztosítja. Hitünk megőrzése és továbbadása óriási felelősség. A házasságkötéskor a szülők az oltár előtt ígérték meg, hogy gyermekeiket Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint nevelik. A hitben az első nevelők a szülők. A keresztény családot családegyháznak nevezzük, mert az a szülők és gyermekeik számára a hit és az imádság közössége, az emberi erények és a keresztény szeretet iskolája. A családnak mint a katekézis "helyének" kizárólagos kiváltsága, hogy az Evangéliumot a legnagyobb emberi értékek összefüggésébe ágyazva adja tovább. A keresztény nevelés inkább legyen tanúságtétel, mint tanítás. Legyen esetekhez kötődő, rendszeres, folyamatos és mindennapi. E családi katekézisben egyre nagyobb szerepet kap a nagyszülők segítsége. Bölcsességük és vallásos érzékük gyakran meghatározó a valóban keresztény légkör kialakításában.

A hitbeli nevelésben a szülők segítségére vannak a katolikus iskolák és a helyi plébániai közösségek. Törvényeink lehetővé teszik, hogy gyermekeinket katekézisre járathassuk. A katolikus iskolákban heti két órában tanulják a hittant. Ezek az intézmények olyanok, mint a földi mennyország. Előnyösen hat a nevelésre, ha a tantestület és a technikai személyzet nagyobb része elkötelezett keresztény, így ki-ki a saját munkaterületén tehet és tesz is tanúságot Jézus Krisztusról.

Általános tapasztalat, hogy a tanulók egy része gyakorló keresztény családokból kerül ki, de szép számmal íratják ezekbe az intézményekbe gyermekeiket a "kereső" szülők. Ők azok, akik érzik és tudják, hogy valami kimaradt az életükből, és ezt gyermekeik által kívánják pótolni, illetve szeretnék megadni nekik mindazt, ami náluk kimaradt. Gyakorló hittanárként gyakran találkozom olyan szülőkkel, akik örömmel számolnak be arról, hogy gyermekeikkel együtt ismerkednek az egyház tanításával. Tanulni sosem késő, ezért bátran biztatok mindenkit. A mai szülőgeneráció egy része nem vagy csak igen keveset tanult hittant. Ne szégyelljék tehát kezükbe venni gyermekeik hittankönyveit, mert ezekből ők is tanulhatnak. Gyerekeik pedig büszkén vállalják édesanyjuk és édesapjuk tanítását. A felmerülő kérdésekkel bátran forduljanak gyermekeik hittanárához, illetve plébánosukhoz. A katekéták és az érdeklődő "keresők" ma már több hittankönyvsorozatból választhatják ki a számukra legmegfelelőbbet.

Bár törvényeink (elvileg) lehetővé teszik az önkormányzati iskolába járó gyerekek iskolai katekézisét, a gyakorlatban mindez eléggé vegyes képet mutat. Az úgynevezett védett idő ugyan lehetővé tenné, hogy a hittanórákat beépítsék az órarendbe, de ez sok helyen nem működik. Sok múlik az iskolavezetés jóindulatán. Van, ahol szívesen látott "kolléga" a plébános vagy a hittanár, helye van a tantestületben, kikérik a véleményét. Van, ahol csupán megtűrt személy, munkáját inkább gátolják, mint segítik, s a gyerekek a tanítási órák után fáradtan érkeznek a hittanórákra. Sokfelé a heti két hittanórából egyet az iskolában tartanak, a másikat pedig a plébánián vagy a templomban. Az egyházat lassan megint kezdik a templom falai közé visszaszorítani.

A rendszerváltás óta egyre több helyen képeznek hittanárokat, katekétákat. Tanulmányaik végeztével ők a megyés püspöktől kapják megbízatásukat, és az egyházmegye vagy az egyházközség alkalmazottaiként a plébánossal együttműködve dolgoznak. Tanúságtevő életükkel segítenek közelebb vinni gyermekeinket Istenhez. A főállású katekéták kötelező óraszáma húsz, melyek beosztása komoly akadályokba ütközik, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy döntő többségük csak a tanítási órákat követően vagy délután kap lehetőséget az oktatásra. Az egyes évfolyamokban gyakran kell összevonásokat alkalmazni, ami ugyancsak nehézségeket okoz.

A hittanórák utáni pénzt - nagyon szűken mérve - az állami költségvetés utalja át a püspökségek részére. Mindezért cserébe szigorú rendeletek szabályozzák a csoportok minimális létszámát, nem könnyítve ezzel a katekéták munkáját. Annak ellenére, hogy az Akkreditációs Bizottság a hittanári diplomát államilag érvényes diplomaként elismerte, a pedagógust megillető juttatásokat a hittanárok nem kapják meg.

A katolikus iskolákban már korábban elkezdődött, a plébániákon, illetve az önkormányzati iskolákban a napokban kezdődik, illetve folytatódik a munka. Kedves szülők, nagyszülők, nézzenek magukba: gyermekük, unokájuk megtalálta a saját hittancsoportját?

Pusztai László

hittanár

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu